2011. június 21., kedd

naplózás harmadszor

Kisebb technikai pihenő után jöttek a bakók.
Először Hubám állt elő a kéréssel, hogy szeretné az új autóját egy tarisznyán látni.
Autót?!
Egy "mezei" varrógéppel?!




Majd a barátja szeretett volna tigrist.
Tigrist!
Egy egy "mezei" varrógéppel...



A nők sokkal toleránsabbak.
Egyszerű bakókat és táskákat szeretnének :)





Nagyjából itt ér véget a blogolás előtti varrógépes ténykedésem, aki nem hiszi járjon utána :)

2011. június 19., vasárnap

Zöld Sifon News - "varrósos"

Pünkösd ünnepén jutottam csak tűhöz-cérnához, s mivel restanciáim voltak virágokat öltögettem.

Lidérckének azt ígértem, hogy a kitűzője nem lesz Motyi-rágott... Ha láttátok volna a "csomagolást"... a malacunk, ha akart volna se tudott volna így elbánni vele. Írtam is figyelmeztetést, hogy ne féljen felbontani a szörnyszülött levelet, mert a tákolmányból a végén mégiscsak egy kitűző kerül majd elő. Boldog vagyok, hogy Dorka őszintén örült a virágnak. Ezt választotta:


Arra pedig (ó én szerénytelen!) kiváltképp büszke vagyok, hogy megdicsérte a kis kártyát amit kísérőként, köszönetként szoktam ráaggatni a kreálmányaimra.


Ha már itt tartunk bemutatom azt a címkét is, amivel "megjelölöm" a varrományaimat.
Természetesen zöld :)

(értsd: erzsó saját keze által)

Ez jutott eszembe amikor késztetést éreztem arra, hogy jelöljem az általam készített tárgyakat.
Vitaestet indíthatnánk arról, hogy ez nagyképűség-e, vagy puszta emberi ösztön.
Mármint a jelölés.

A két dolog születése között majd két év telt el, így igen eltérő dizájnnal bírnak, s ez okoz bennem némi diszharmóniát. Ám mindkettőt szeretem.
Úgyhogy azt gondoltam, az "eská"-n varrok egy kis ráncot: átteszem szépiába és betűtípusa is hasonul a kártyához. Hátha úgy összeillőbb párt alkotnak...

Másik nyertesem a barátném volt, Akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mit szeretne.
Konkrétan túrt egy színében jól harmonizáló szoknyát a kék-fehér csíkos pólójához, én pedig egy antikolt fém gombot gondoltam hozzá, hogy kicsit "tengerészesebb" legyen.
Itt viselet közben, igaz épp nem tengerpartiasan:


Hosszú ünnep a Pünkösd, úgyhogy végül pirosak:



és a maradék:



2011. június 14., kedd

ballagásra utolsó pillanatban

Talán még nem késő, és Valakinek jól jöhet...
Holnap ballag a keresztfiam.
Nem ajándékot kért, hanem a másik lehetőséget választotta.
Pénzt adni sima borítékban?
Na ne!
Kell valami.
Most ez lett:

Ha bejön a SP fíling, innen elkészíthetitek a "saját gyereket".
Majd egy kis paint-buherával személyessé tehetitek.
Mókának se utolsó :))

2011. június 13., hétfő

naplózás másodszor

Előszedtem a fotóinkat évekre visszamenőleg, hogy nagyjából pontosan következhessenek a varrományok.
Azt írtam a Huba falvédőjéről, hogy kb. 3 éves.
Nos nem. Csak kettő. Múlt.

2008-ban kaptam rá a kreatív blogok böngészésére, bevallom először külföldi oldalakon tátottam a számat. Aztán szép lassan felfedeztem, hogy mi, vagyis Ti magyar nők ebben is milyen jók vagytok.

2009 márciusában szedtem elő újra a varrógépet azzal az elhatározással, hogy a foltvarrást fogom kipróbálni.
Apropóját elsősorban A válságban kell keresni: mivel munkánk gyakorlatilag nem volt és megkattanni nem akartam itthon, ráadásul Theia születését vártuk éppen, ez lett az első foltos munkám:


Minden "gyerekbetegség" látszik rajta, de ez volt az első és máig nagyon büszke vagyok rá.

Közvetlenül utána barátnőm kislányának készült egy zsebes falvédő párnával, ami még most is a kedvencem saját varrományaim közül:




Ezt követte a "nagyfiam" cucca, utána szintén "ismerős gyereknek" egy ágytakaró:



Ezzel egy időre ki is varrtam magam...

2011. június 8., szerda

naplózás másfeledszer,

mert ez tul.képpen a tegnapi, első nekifutáshoz tartozik:




Amikor a Fiam iskolás lett akkor csináltunk neki új szobát, s varrtam ezeket a textileket.
Mivel varrni se tanultam soha, és akkor a patchworkról is csak annyit tudtam mint bármelyik másik ember akit érdekel a művészet és a népművészet, mentem a saját gondolataim után.
Azért is mutatom ezeket a részletfotókat, mert majdem  minden rajta van amit ma már tudatosan használok a varrásban: 
  • applikáció - itt még kétoldalas ragasztó nélkül
  • kézi tűzés - ez ma sem szebb
  • gépi tűzés - már egy komolyabb gépem van, de "ő" külön (rém)történet
  • bélelés és hátlapozás - ebben határozottan okosabb vagyok: már pár centivel nagyobbra szabom mint a fedlapot :-)
  • azt hiszem trapuntonak nevezik azt a technikát amikor domborúra tömnek bizonyos részeket a tűzésben - a sok használatban  az én 3D-m mát épphogy csak látszik(?), de azt elmesélem hogy csináltam akkor, mert szerintem soha többet...
Adott a nő -mármint én- aki azt szeretné, hogy a gyerek falvédőjén a bokrok kilépjenek a 3. dimenzióba is.
Viszont nem olvas, nem kérdez, nincs is kit...
Ezért a közbélés anyagából kiszabja a pontos "ágrendszert" bokronkét kétszer.
Pontosan aláférceli az ágak alá, majd az egész kerek bokor alá is fércel egy kört.
Az így kapott bucit ráférceli  -szigoruan a padlón kisimítva- a fedlapra, majd a bokor körvonala mentén egyenes öltéssel egybedolgozza.
A félkész fedlapot -újra a padlón- összeférceli a béléssel és a hátlappal, közben szentségelve, mert a pontos méretű hátlap mindig "elmászik" valamerre.
A fák és bokrok körvonalai mentén cikk-cakk öltéssel  -csak az van- összevarraja a 3 réteget.
Egyenesben van, már csak körbe kell szegni és bújtatót varrni rá.
Ja nem, ezután kezdi csak tűzni.
Ez azonban már a boldogság maga, mégha lassú boldogság is... :-)

2011. június 7., kedd

naplózás először

Jó ideje motoszkál a fejemben egy sor, de még most se tudom miből is való:
...rendet kell tenni, rendnek kell lenni...
na nem politikai vagy vallási tekintetben,
csupán a saját életemet kell egy kicsit gatyába rázni mert jónéhány dolog már kezd a fejemre nőni.
És én azt nem szeretem.

Azt gondoltam kezdhetném itt, talán az életemnek ezt a szegmensét legkönyebb egyenesbe hozni, hisz a blogolást és a rongyozást űzöm legrövidebb ideje.

 Mivel időközben egyfajta naplóvá avanzsált a fejemben ez az oldal, azt terveztem, hogy teljessé teszem varrásügyileg. A "portfólióm" elég kicsike, kezdhetném ennek a bemutatásával.
Kezdhetném, de hol is az eleje?
Magamat is megleptem, de a legelső nemruhát  kb. 10 éve varrtam, természetesen az akkor pici Fiamnak:


Volt egy kedvenc rugdalózója amin ilyesmi formájú macik pompáztak, s én egyszer úgy éreztem:
"varrok egy párnahuzatot"... s varrtam.
A mackós párna azóta állandó használatban van, sose pihent még szekrényben, minden ágyneműmosáskor megjárja a mosógép bugyrait, feslik is itt-ott, de kit érdekel?!

Következő projekt kb. 8 éves, természetesen saját részre, de jobb fotót most nem találtam:


Ennek a vonulatnak a mentén akkor mutatom a már nem "babás" fiúszobai textileket kb. 3 évvel ezelőttről:



A kispárnát láttátok?
Várom már egy ideje, hogy mikor találja dedósnak, de még mindig ezen alszik... imádom!

Nem lesz ez egyszerű rendrakás Bárki megláthassa :-)

2011. június 6., hétfő

kitűzőt ajándékba

Azt írtam kitűzős típus vagyok
Úgy tűnik nem vagyok egyedül ezirányú rajongásommal.

Nagyon köszönöm Mindenkinek a születésnapi jókívánságokat, nem is gondloltam, hogy a "virtuális" ismerősöktől jövő kedves szavak ennyire hatnak - meghatnak!

A bakók ürügyén már megtapasztaltam, hogy milyen jó érzés ajándékozni olyan Valakinek akit hozzám hasonlóan lázba hoznak a "ringy-rongyból" készített tárgyak. A kitűzőt mint ajándékot valószínűleg emiatt is, hirtelen ötlettől vezérelve dobtam csak fel az előző bejegyzés végén, különleges felhívás nélkül. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan jelentkeztetek érte. Ez azt is jelnti, hogy végigolvastátok amit írtam... ami külön öröm :))

S most megint olvasni vagy görgetni kell hogy kiderüljön mi történt.


A nevek felírása után megalakítottuk a sorsolási bizottságot, mely végül kettő személyes lett:
Huba a Sors keze
jómagam az írnok, a levezető elnök és a felügyelővagymi.
A Fiam indítványozta, hogy vegyük be a bandába Motyit is de én - mivel 3 pzíciót is betöltöttem - simán leszavaztam ezt az ötletet.
Megtörtént a húzás: 


A sorsolást, mivel minden szabályosan és jogszerűen történt lezártnak is tekinthettem volna - mivel én vagyok a "góré" - de akad itt néhány el nem hanyagolható körülmény:
csakileonora az én  okosasszony barátném.
/Az egyik pontosabban, mert nekem CSAK okosasszony barátnéim vannak :-)/
Hétvégén közölte, hogy Ő is játszik, s ha kihúzom, de vissza merem dobni a nevét akkor lesz nemulass... meg egyébként is Isten szeme mindent lát!
Nóri, nem kockáztatnék néhány plusz évet a purgatóriumban:
a meglévő x darab énféle kitűződ mellé választhatsz egy x+1.-ket!


Így történt, hogy a Bizottságot egy 3. taggal is megtámogattuk, s újra "meghírdettem" a játékot.
Őnagysága elsőre nem mutatkozott nagyon segítőkésznek, szerintem megsértődött amiért elsőre nem vettem be a buliba... ám a zöld csábításnak csak nem tudott ellenállni:


Sikeresen megtörtént a második húzás, akarom mondani rágás:


Dorka írj mélt hogy milyen kitűzőt szeretnél!
Ígérem, az nem lesz ilyen Motyi-vert :-)