2011. december 13., kedd

"várakozik" a lakás

Íram már, hogy  díszítjük karácsony előtt a lakást...
hol egyszerűbben, hol gazdagabban - ám mindig ugyanazokat a színeket használva.
Az ünnep számomra bordó, zöld és arany.
Az arany, mint alternatíva igen ellentmondásos az esetemben:
semmikor máskor, se ruhát, se ékszert, se dísztárgyat nem tűrök magamon v. magam körül ha az az említett színben pompázik.
Ilyenkor meg kimondottan igénylek egy kis "giccsport" és azzal biztatom magam, hogy ez még csak nem is súrolja az ízléstelenség határát.
Alulról természetesen :))


Múltkor belefutottam itt-ott különböző felhívásokba: meg lehetett mutatni az adventi koszorúnkat, máshol az újrahasznosítás volt a cél... Addig jutottam, hogy előkotortam néhány évre visszamenőleg az általam készítettek fotóit. Nagyon régóta nem vásárolok csomagoló és díszítőanyagot, újra- és újrahasznosítok...

2011:

 2010:


2009:


2008:

Abszolút kedvenc 2005-ből:
-Huba kreálta maradékokból-

2011. november 28., hétfő

első gyertya

Adventi első gyertyánk nem koszorún,
hanem csak úgy egymagában, a komód tetején árválkodva jelezte az ünnep felé vezető út kezdetét.

Sajnos, az utóbbi években megesett egyszer-kétszer, hogy a várakozás kezdetére nem lett "puccba vágva" (értsd: kitakarítva, feldíszítve) a lakás. Oka kizárólag a munkában keresendő és a második vasárnapra kivétel nélkül bepótolódott minden.
Remélem ez az év sem lesz más pótlás tekintetében, s jövő vasárnapra díszbe öltöztetett lakással öltöztethetjük díszbe a lelkünket.

Mégis más ez az év.
Nehéz hetek vannak mögöttünk, s még nehezebbek előttünk.
Az Apukám nagyon beteg, s ez mindenre rányomja bélyegét.

Szombaton azon törtem a fejem, hogy vasárnap mégiscsak csinálni kellene valami ünnep felé mutató dolgot. Olyat amiben Huba is részt vehet.
Mutatom a végeredményt:


Évek óta készülnek nálunk üvegmatrica dekorációk karácsonyra (is).
Mindig jó móka, sőt ajándékozni is szoktunk:


 Úgy képzeltem el, hogy az idén kicsit patchwork- és ólomüvegszerüre dekorálom a körablakot...


Fogtam egy WC-papír gurigát, levágtam, behajtottam és rajzoltam.
(Kora reggel lévén a kávé teljesen jogosan került a hozzávalók közzé. Csak úgy mondom...)
A maradék üvegmatrica festékeket és kontúrt használtam, ezért lett fémes helyett fekete a körvonal.
Nagyjából leskicceltem hová szeretnék eljutni, így 72 db íves "fecnit" készítettem.
Az ablakot rajzszöghöz erősített cérnával 6 kb. egyforma szögre osztottam, s ezek mentén ragasztottam fel a matricákat.

Két dologban mellényúltam:
- azt gondoltam, hogy a Fiam nagy kedvvel fog segíteni a festésben, de csak néhányra volt türelme; az előző évek gömbös-fenyőfás motívumaihoz képest ez rém uncsi dolognak tűnt.
- az is gondoltam, hogy ennyi darab majd szépen beteríti az egész üvegfelületet, ezáltal adva egyfajta ólomüveg hangulatot... saccperköböre nem lehet területszámítást alapozni.

Így "csak" egy csillagot sikerült összehozni, ám reggel-este hangulatos, és szeretjük.


Amíg festegettem, Hubám készített egy ajtódíszt fenyőgallyakból, az Emberem pedig "vitte a hátán" a háztartást:


Koszorús gyertyagyújtás nem volt, mégis jó kis ünnepindítós nap volt ez...


2011. november 15., kedd

jó kezdést találtam


a karácsonyhoz vezető ösvényre:


Szeretem
a swinget
Bubblét
és a Karácsonyt
külön-külön is
de triplán...
TRIPLÁN :-)


csak kicsivel több mint

2011. október 31., hétfő

tilda szívből családi függő


avagy
Plágium-e, ha ebben az esetben senkit nem jelölök meg forrásként?

Semmiképp sem önálló ötlet, ám annyi helyen láttam hasonlót, hogy személy szerint nem tudom egy konkrét emberhez kötni ezeket a kedves "lógókat"...

Azért igyekeztem a magam módján készíteni


őszinte szeretettel barátaink házavatójára.




2011. október 12., szerda

egy kis társadalomkritika

ahol azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy élni tudni kell

Túl vagytok-e már a nyugdíjpénztári reálhozam okozta pozitív vagy épp ellenkező irányú érzelmi felindultságon? Belátásotokra bízom, hogy megbírkóztok-e még egy ilyen történettel :-))

Ahogy majd minden felnőtt ember széles e hazában én is tagja valék egy magánnyugdíjpénztárnak. Az enyém a kedves x-es három bötűs. S mikoron szóltak föntről -ugyan nem a legfelső szintről, de közvetlenül az utána következőről -, hogy bizony az én kis tőkémre is szükség volna a világ megmentéséhez, s ha nem adom, számíthatok rá hogy örök-harag... hááát, gondoltam, üsse kavics: adom.

Hogy nagyon hosszú lére ne eresszem a történetemet, jött az igazolás, miszerint a reálhozamom négyezerhétszáz forint. Mit ne mondjak, megálltam mosolygás nélkül...

Aztán jött a postás. Hozott 3.110,- Ft-ot.
És akkor, ott az ajtóban kitörölhetetlenül feltolakodott a gondolat:
élni tudni kell...
Szóval a 110 Ft-ot odaadtam a kézbesítőnek: hadd legyen Neki is része a az új életfilozófiámból.
A maradékot, gondoltam befektetetem.
Ezen vállalásomra pedig most került sor:

Nem káprázik a szemetek: sorsjegyeket vettem tegnap.
Az összes reálmozamért.
Mer' ugye: élni tudni kell...
Gondoltam építek a fotózáshoz egy várat - érteeed? - ,  de K. Kelemen sorsára jutottam.

Buzgón kapargattunk az este, még meg is köpködtük az ötforintost, legyen szerencsénk.
Közben elterveztem, hogyha meggazdagodom, én biza veszek teheneket, s felfogadom a Szabó baktert tehénpásztornak...

A végeredmény: 1.500,- Ft nyeremény vagy veszteség nézőponttól és pártállástól függően.
De mer' élni tudni kell, azt gondolom,
ezen befektetésem hozama messze meghaladja a nyp-amét, ha figyelembe vesszük, hogy a befizetett tőke ott is eltűnt egy nagy közös cél érdekében.

Annyi kiegészítés még a fentiekhez, hogy a hozamból 800-at az Emberem "kapart ki", így legalább elmodhatja, hogy Ő maga is részesült valamiféle fizettségben.
(Mert egyforma feltételek és háromszor akkora befizetés mellett sem kapott a "hivatalosból" egy árva fityinget sem.)

...

Hogy a címadás első fele duplán is igaz legyen, bemutatok Nektek egy fiatalembert aki nálamnál sokkal frappánsabban fogalmazza meg kritikai észrevételeit:


2011. október 6., csütörtök

Zöld Sifon News a fölös készletekről

Elkezdtem az anyagok piacra vitelét.

NEM MEGY EZ KÖNNYEN

Az elmúlt hetetkben elég sok időt szenteltem az előző hónapokban hazahordott "szuperanyagleszbelőle" holmik feldarabolásásnak.  Annyi időm nem volt, hogy színre válogassam, de az utolsó darabot is beszuszakoltam a helyére, s egyúttal moratóriumot vezettem be a vásárlással kapcsolatban.

Itt látható, hogy valóban elértem a kritikus pontot.
Saját mértékrendszerem szerint.
(ráadásul van olyan oszlop amelyik duplán számít)

Semmit nem von le a dolog problematikájából, hogy nem kell a nap 24 órájában szembesülnöm vele :-)


Ha érdekel, a textil-adok-veszek oldalon vírítanak az első fecskék.
Lelki gyakorlatnak is beillik, hogy ne csak olyat tegyek fel ami kicsit kevésbe tetszik.
Ezért ott van az egyik kedvencem is:

2011. október 3., hétfő

indián nyár

Amikor szombat délután beültem a kanapé mögé - szembehelyezkedve az anyagkészlettel -,
a pontos terv még nem volt kiforrott.
Alternatívák voltak:
- írni kéne már egy bejegyzést, amiben nekikezdek az anyaghegy eladásra való felkészítésének azáltal, hogy néhány darab rongyot bedobok a piacra;
- varrni kéne... varrni valamit.

Nem részletezem a dolgot, mert nagyon szeretném mutatni:


Ennyire "énféle" táskát még soha nem sikerült összehoznom.
A szám a fülemig ér, ha ránézek!



Teccik-é?


Zárójeles kiegészítés:
Koncepció nélkül kezdtem neki, csak az anyagok voltak összeválogatva.
Egy-két zsákutcás ötletet is megjártunk:







2011. szeptember 30., péntek

borzongattatni szeretnék

Most, hogy újra van eszközöm
olvasásügyileg pótolgatom
- suttyomban -
az elmaradt bejegyzéseket.

"karomonszőrfeláll" képeket találtam
Bill Coleman oldalán


ahová
úgy jutottam, hogy
elváltam ágytól-asztaltól :))



2011. szeptember 19., hétfő

a határidő sem játék

Rövid leszek, mert a saját gépem "szervcserére" vár, itt csak vendégként pötyöghetek :-)
Nagyon köszönök minden hozzászólást, majd "összegzek", s meglátjuk hogyan tovább.
A lila csomagot pedig Zsuzsi kapja.


2011. szeptember 10., szombat

ez kérem nem játék


hanem
báránybőrbe bújtatott farkas
vagyis
kőkemény piackutatás és marketingstratégia a "portfólióm" hasznosíthatóságának feltérképezése céljából

De tényleg.

Az általam birtokolt befektetési eszközök - kétkeziül: textilek - összessége túlhaladta a fenntarthatósági görbe maximumát.
Ha magamra mint befektetőre gondolok, akkor eltekinthetek az olyan prózai következtetések levonásástól melyek kétségbe vonhatnák épelméljűségemet.
Szóval úgy döntöttem, hogy kilépek a közgazdaság szabadpiaci mezejére, belevetvén magam a kereslet-kínálat furcsa harcába, s megpróbálom megtalálni a magam kínálta "javak" keresletét olyan áron, hogy a keresőkkel piaci egyensúlyba kerülhessünk.
Nehezített pálya, hogy ez az egyensúly csak egy hangyasz.rnyi pont a végtelenül hosszú keresleti és kínálati görbe találkozásakor.

Na, ezért célozlak meg most Titeket!

Mondjuk hagyatkozhatnék még a "láthatatlan kézre" ha már a közgazdaságtannál tartunk, de szerintem szegény A. Smith ezt csak kínjában találta ki, hogy ne keverje bele a Jóistent még ebbe is.


Tehát adott vagyok én, aki az elmúlt években jócskán "túlgyűjtötte" magát.
Talán akkor dobtam át magam a ló túlsó oldalára amikor belefogtam a nagyanyai lilába.
Volt otthon jónéhány lila színű anyagom, de azokból csak pár darab passzolt bele abba színskálába ami motoszkált bennem.
Én lettem a "tudatos túrizós".
Elég jól boldogulok a színekkel, így biztosan tudtam, hogy a kiszemelt lila gyerekruha, szoknya, párnahuzat, bébibugyi, férfiing etc. passzolni fog az elkészült hatszögekhez.
Aztán egy idő után hazavittem bármilyen színű anyagot, amiről tudtam, hogy az otthoni készletből pont illik valamihez.
Meg hazavittem olyat is ami csak spontán "utánamszólt".

Ott tartok, hogy ha semmi mást nem csinálnék, csak varrnék - nem kézzel -, akkor is évekbe kerülne mindent felhasználni.
Ráadásul én egy rendszeresen "selejtező" ember vagyok.
Nincsenek felesleges ruháink, papírjaink, nem vagyunk tele csecsebecsékkel, még a gyerek holmijait is mószeresen szelektáljuk.
Csak a rongyokhoz nem nyúltam még soha.
Eddig.

Nem látom értelmét a felesleges udvariaskodós körök megfutásának:
én bizony pénzért szeretnék megválni a textilektől.
Félre ne értsétek, nem akarok én ebből meggazdagodni, de olyan helyzetben sem vagyunk, hogy szimplán odaajándékozzam egy foltvarró körnek.
Pontosítok: jómóduvá válni jó lenne, de azt nem erre a bizniszre alapoznám :))

Ezért elhúzom Előttetek a virtuális mézesmadzagnak szánt játéklehetőséget:
Válaszaitokért cserébe ajánlanék sorsolás útján
-ahogy kell-
egy anyagcsomagot,
még mindig a lilákból, ha már ők indítottak el a lejtőn :)
Van benne:
50 db 15x15 cm-es négyzet - a lenti darabokból 2-2
1 db 75x75 cm-es bogyós anyag
meg némi apróság.
Ez így elég motiváció?

Amit kérek:
válasz, vélemény az ilyen típusú anyagvásárlással kapcsolatban.

Vennétek-e egyáltalán ilyesmit? - ezt temészetesen nem veszem ígéretnek a részetekről :)

Inkább nagyobb vagy kisebb (mekkora) darabok a megfelelők?

Cm-ben vagy inch-ben vágva?

Darabonként vagy csomagban?

Ha csomagban, inkább csak néhány, vagy sokféle?

Bármi amit őszintén emondanál ezzel kapcsolatban nagy segítség lehet:
az is akár, hogy azt mondd: hagyd  a fenébe. Ez is fontos.

Fontos és nem megkerülhető az ár kérdése. Úgy sejtem, hogy hogy a m2 árak nem lehetnek klasszisokkal alacsonyabbak mint az üzletben kapható textilek ára.
Szép anyagot így is megvennétek?
Nem bonyolódtam még komolyan bele (mert komoly agyi-munkát igényelne) kiszámolni, hogy egy változó áron beszerzett (értsd: 700 Ft-os kilós ártól, az 1000 Ft-os bébiruháig) anyagmennyiségnek mekkora az átlagára, mekkora a súly- vagy területvesztesége a feldarabolás után, mennyi idő-energia ment el mosásra, vasalásra.
És a feldarabolásról ne is beszéljünk: igen meglepődtem, hogy hány órán keresztül vagdostam ezt a két csomagot?!

Annyit még,
ha kiteszed a felhívást a blogodban, vagy fb-on akkor kétszer kerülsz a kalapba.
Természetesen ez nem feltétel, ez már piramisjáték :))

2011. szeptember 8., csütörtök

el/be-végeztem


Tegnap véget ért  majd másfél éves kapcsolatom nagyanyám virágoskertjével.
Szép és számomra sok örömet nyújtó terápia volt.

A befejezés kicsit komplikáltabb lett, mint vártam,
(lásd két héttel előbb)
de biztosan ennek is megvan az oka.
S nem elsősorban arra gondolok hogy tapasztalatlan voltam/vagyok kézzel varrós témában.
Bár
varrós butaságaim történeteivel egy külön fejezetet is meg lehetne tölteni :-)
Csak hogy elhiggyétek nem álszerénységből írok ilyeneket:
pl.: a kis hexagonokat először egy erősebb műanyag genotermből vagdostam ki.
Aki tudja, hogy papírra varrósnak nevezik(?) ezt a technikát, vagy méginkább azok, Akik varrtak is már ilyet, most valószínűleg hangosan kacagnak.
Aki nem ismeri annak mondom:
úgy a legegyszerűbb a sablonokat elkészíteni, hogy szgépen megszerkeszti az ember lánya a kívánt méretet egy teljes A/4-es lapot kitöltve, aztán kinyomtatja rajzlapra, majd simán szétvágja.
Ezzel szemben én egy rajzlapra szögmérővel és vonalzóval kiszerkesztettem a hatszögek hálóját.
Aztán a lapot beletettem a genotermbe és alkoholos filccel, vonalzóval átrajozltam az ábrákat.
Minden oldalt külön!
Felvágtam őket.
(Ezt a "hivatalos" módozatban is kell. Bár láttam ámerikai oldalon készen vásárolható sabloncsomagot is, de az már számomra afféle utópisztikus úri huncutság.)
A java csak eztán következett.
Az anyagdarabkákat fel kellett varázsolni az egyszerre csúszós és nagyon merev és túl vastag műanyagra.
Falusi gyerek lévén, nem (mindig) adom fel a tervemet egykönnyen... hát felvarrtam.
Aztán a hexie-kből összeállítva néhány virágot, gondoltam itt az ideje vasalni.
Mondanom sem kell ugye?
Abban a pillanatban egyenesen arányosnak tekinthető volt az olvadás mértéke az egóm töppedésével :-)

És nem ez volt az egyetlen "merényletem" nagyanyám virágoskertje ellen...

Arról nem is beszélve, hogy egy idő után félő volt:
az Emberem tényleg megmerényeli a rongyot.
Sok volt Neki ez a másfél év, na.
Kezetben azon poénkodott, hogy miért is kezdtem én focit varrni, mikor se a Gyerek, se Ő nem űzi ezt a sportot?
Eleinte szórakoztatta, hogy mindenhová hurcolok magammal egy zacskót (később táskát), s boldog-boldogtalannak mesélte, hogy nyugdíjas korunkra lesz nekünk egy ilyen jó kis takarónk...
Aztán egy idő után már nem szórakoztatta, hogy kevéske közös szabadidőnkben is varrok olykor, vagy hogy napokig kell kerülgetni a nappali közepén az addig összerakott darabokat.
Ki érti ezt?! :))

Mindenesetre nem vagyok annyira kitartó, hogy takaró lett volna belőle, megelégedtem egy faliképpel.
Olyan 120x110 centi körül lehet a mérete, meg se mértem.
De azt biztosan tudom, hogy ideális helye lesz/lenne a Balaton-felvidéki parasztházunk előszobájában egy komód felett.
A komód megvan.

Szóval tegnap elkészült, s akkor még hétágra sütött a nap.
Feltétlenül és azonnaldemáris le akartam fotózni...
az üres karnis adta magát, hát beakasztottam az ablakba, s ez lett:


Nem túl jó minőségű a fotó mert telefonnal készült, mégis roppant elégedett vagyok:
a "belbecs" is szép.
Az kézimunka esetében ha nem is olyan fontos mint a kűlcsín, azért nekem ez mos mégis nagyon jó.



S végre látszik a tűzés.
Mondjuk csak 1,5-2,5 méteres a "hatótávolsága" fényviszonyoktól függően, de nekem mostmár tetszik.
Köszönöm az előző hetekben küldött tanácsokat és jó szavakat!
Ahogy ígértem is, összevagdostam a felhasznált anyagokból egy kis csomagot és a segíteni próbálók közül kihúztam egy nevet.


Kankalin!
Írj egy mélt, hogy hova küldhetem a pakkot.








2011. szeptember 1., csütörtök

rendrakósdi újratöltve

Vége a nyári láblógázásank, a Pulya elkezte a felsőt...
(már felsős?!)
nekem is folytatnom kell a nyáron elkezdett rendrakást.

Egyébként is motoszkált a fejemben, de ma "intést" kaptam.
Honnan máshonnan mint egy blogból ?
Mondjuk fohászkodtam a fentieknek, hogy küldenének már egy jelet...
Azt mondanom sem kell,
hogy nem a Rend kérdéskörével kapcsolatban kezdeményeztem interurbán párbeszédet a racionalitáson túlra...
Ám az ember lánya örüljön, hogy szóra, akarom mondani képes üzenetre méltatják,
dolgozzunk abból amit kaptunk :))


Az alábbiakra következtettem:

1. Ne hordj össze hetet-havat a blogban,
mert még  egy telepatikus képességgel megáldott kínai sem ért meg:

2. Mondjuk, ha rendbe-szedem a gondolataimat, s úgy próbálkozom akkor, akkor pláne nem:
:-))

3./ Dettó a magyarokkal kapcsolatban is:


4./ A textiljeimet muszáj legalább színre szétválogatni:


5./ Selejtezni kell !!!

2011. augusztus 30., kedd

megint egy táska

Ajándéknak készült.
A színeit nagyon szeretem.


  


Most varrtam először műbőrt.
Valószínűleg nem utoljára, de utána kell járni a módszernek,
stratégiát kell alkalmazni,
fölé kell kerekedni :))

2011. augusztus 22., hétfő

itt a lufi...

hol a lufi?


Évek óta hőlégballon versenyt rendeznek ilyentájt itt mifelénk.
Mindig vidámmá teszi a napom, amikor látom őket a házaink felett lebegni.
Ilyet mint ma, még nem láttunk... bámulta is az egész környék :)
Mindenesetre ismeretlenül is emelem kalapom a vezető(?) előtt, Aki több mint egy órán át nem adta fel...
remélem célbaért végül!

Friss képem nincs más, de mutatotk egy tavalyit:


Élőben ennél sokkal szebb...

Hubám még egész kicsi volt az első verseny idején, s amikor észrevette őket boldog kiáltozással adta tudtunkra, hogy az égen sok-sok színes lufi száll!
Azóta lufi... :))


2011. augusztus 15., hétfő

nagyanyám terápiás rózsakertje a lilához

avagy
hogyan dől dugába a hangzatosság?
még pontosabban
egy szép történet helyett a címétől megfosztott alkotásról készült képek következnek:







A hátsó oldalon felfedezhető, hogy mi hibádzik elől:

Na?
Valami ilyesmi:

Ami ott van ugyan, mégsincs ott, pedig a vasalásig megvolt!
A kék jelölőfilc mentén-felett oly szépen látszottak a kacskaringók, hogy csuda...

Mindenki, aki járt már így, vagy hasonló módon, vagy látott Olyan embert Aki látott már ilyet:
SEGÍTSÉG!
Bármi jöhet ami felhasználható,
értsd:
tapasztalat
jó szó
kiokosítás
ötlet
kiröhögés.
Igen, talán leginkább az kellene, hogy röhögni tudjak rajta...

Még azt is megígérem, hogy cserébe a hozzászólásokért összeállítok egy anyagcsomagot ezekből  a textilekből és sorsolás folytán tevőleg is megköszönöm Valakinek.

U.i.:
Igazatok van, csak vekengek, de a problémát nem nevesítem...
Szóval a baj az, hogy szép középlilával körbetűztem az egész munkát, ami addig látszott csak, amíg a jelölőfilcet ki nem mostam alóla. Nem engedte ki a cérna a színét, nem foszlott ki, ott van.
Csak a munka színén semmi nem látszik belőle :(
Így a keret és a mami-virágok közötti sáv üresen "kong", majd kiveri a szemem!
Pedig olyan sokáig "dédelgettem", mindent(!) kézzel varrtam, és azt gondoltam, hogy ez lesz az
Első Igazi Autentikus Patchwork munkám...
Hát ez a baj.
Csalódott vagyok.