kép szöveg nélkül

 

 

 

"Ki minek gondol, az vagyok annak..."

 

 

 

legyen az új év mottója

Márti dala

 

 

a múlt év margója meg egy kevés kétkezi:

 

 

ékszer még biztosan lesz, talán filcbigyó is :)

 



szokás

Különféle alkalmak és sátoros ünnepnapok előtt, vagy kritikusabb esetben az ominózus napon elő-előkerül tű, cérna, varrógép, hogy:
- legyen egy gönc, ami viselhető állapotba kerül,
- (régebben még azért is, hogy készüljön valamilyen új darab, ma már nem!),
- passzoljon a kiegészítő,
- jó legyen a cipőhöz a hossz...

Esküvők előtt (jövő héten esküvő!) különösen katasztrófasújtotta övezet a lakás.
Csütörtök estére borítékolni lehet, hogy  - férj és feleség fogadalma a békés, boldog családi idillre mintha sohse létezett volna - "öri-hari" van.
Férj idegállapotában jócskán szerepet játszik, hogy tudja! az asszony biztos előszedi a fent említett eszközökök valamelyikét, netán mindent egyszerre indulás előtt két órával.
NADEMOST
úgy kifogom a szelet a vitorlájából, hogy csak na!
Ma este már Panyolán vigadunk, s én mit fejeztem be az imént?
Indulás előtt néhány órával?
Egy pólót buheráltam meg:

és nem magamnak :))

ma van a napja

amikor a legkedvesebb két

"nemvarrós" alkotásom közül

az egyik áldozatául esik a hőségnek

 a kép címe legyen before :)

végeztem az idei téllel

Mégpedig úgy, hogy hivatalos utolsó napjára befejeztem a világ legegyszerűbb kötött pulóverét.

Még a meteorológiai ősz derekán kezdtem neki - akkor találtam meg a fonalat az anyaghalom alján.

Évekkel ezelőtt szerettem bele - hol máshol mint egy turiban? Gyönyörű színek, finom puha meleg buklé(?) fonal, pompás szecessziós betűk a címkén...

Ennél szimplább pulóvert szerintem nem is lehet kötni: 2 T betű meg egy cső. Mégis sikerült 4 hónapig szöttyögni vele.

Kötős életem új fejezetének gondoltam, amikor belekezdtem.

Mostanra a fejezetet közjátékra változott :)

Ha már elkészült fel is avattam. Voltak pillanatok tegnap amikor feszítettem mint pók a lucernásban, mert dicséreték a szép pulcsimat; de ahogy kisütött a nap és jólfűtött helyiségekben csordogálni kezdett az izzadtság a hátamon, akkor nagyon biztosan éreztem, hogy túl későn lettem kész.

Mindenesetre olyan lett, amilyenre vágytam, gondoltam megmutatom felvéve is.

A következő fotó "képileg" nem biztos hogy vállalható lenne, mégis sajnáltam magam "lefejezni"..."öngyi" biztos nem leszek:))

"várakozik" a lakás

Íram már, hogy  díszítjük karácsony előtt a lakást...

hol egyszerűbben, hol gazdagabban - ám mindig ugyanazokat a színeket használva.

Az ünnep számomra bordó, zöld és arany.

Az arany, mint alternatíva igen ellentmondásos az esetemben:

semmikor máskor, se ruhát, se ékszert, se dísztárgyat nem tűrök magamon v. magam körül ha az az említett színben pompázik.

Ilyenkor meg kimondottan igénylek egy kis "giccsport" és azzal biztatom magam, hogy ez még csak nem is súrolja az ízléstelenség határát.

Alulról természetesen :))

Múltkor belefutottam itt-ott különböző felhívásokba: meg lehetett mutatni az adventi koszorúnkat, máshol az újrahasznosítás volt a cél... Addig jutottam, hogy előkotortam néhány évre visszamenőleg az általam készítettek fotóit. Nagyon régóta nem vásárolok csomagoló és díszítőanyagot, újra- és újrahasznosítok...

2011:

 2010:

2009:

2008:

Abszolút kedvenc 2005-ből:

-Huba kreálta maradékokból-

első gyertya

Adventi első gyertyánk nem koszorún,

hanem csak úgy egymagában, a komód tetején árválkodva jelezte az ünnep felé vezető út kezdetét.

Sajnos, az utóbbi években megesett egyszer-kétszer, hogy a várakozás kezdetére nem lett "puccba vágva" (értsd: kitakarítva, feldíszítve) a lakás. Oka kizárólag a munkában keresendő és a második vasárnapra kivétel nélkül bepótolódott minden.

Remélem ez az év sem lesz más pótlás tekintetében, s jövő vasárnapra díszbe öltöztetett lakással öltöztethetjük díszbe a lelkünket.

Mégis más ez az év.

Nehéz hetek vannak mögöttünk, s még nehezebbek előttünk.

Az Apukám nagyon beteg, s ez mindenre rányomja bélyegét.

Szombaton azon törtem a fejem, hogy vasárnap mégiscsak csinálni kellene valami ünnep felé mutató dolgot. Olyat amiben Huba is részt vehet.

Mutatom a végeredményt:

Évek óta készülnek nálunk üvegmatrica dekorációk karácsonyra (is).

Mindig jó móka, sőt ajándékozni is szoktunk:

 Úgy képzeltem el, hogy az idén kicsit patchwork- és ólomüvegszerüre dekorálom a körablakot...

Fogtam egy WC-papír gurigát, levágtam, behajtottam és rajzoltam.

(Kora reggel lévén a kávé teljesen jogosan került a hozzávalók közzé. Csak úgy mondom...)

A maradék üvegmatrica festékeket és kontúrt használtam, ezért lett fémes helyett fekete a körvonal.

Nagyjából leskicceltem hová szeretnék eljutni, így 72 db íves "fecnit" készítettem.

Az ablakot rajzszöghöz erősített cérnával 6 kb. egyforma szögre osztottam, s ezek mentén ragasztottam fel a matricákat.

Két dologban mellényúltam:

- azt gondoltam, hogy a Fiam nagy kedvvel fog segíteni a festésben, de csak néhányra volt türelme; az előző évek gömbös-fenyőfás motívumaihoz képest ez rém uncsi dolognak tűnt.

- az is gondoltam, hogy ennyi darab majd szépen beteríti az egész üvegfelületet, ezáltal adva egyfajta ólomüveg hangulatot... saccperköböre nem lehet területszámítást alapozni.

Így "csak" egy csillagot sikerült összehozni, ám reggel-este hangulatos, és szeretjük.

Amíg festegettem, Hubám készített egy ajtódíszt fenyőgallyakból, az Emberem pedig "vitte a hátán" a háztartást:

Koszorús gyertyagyújtás nem volt, mégis jó kis ünnepindítós nap volt ez...

Zöld Sifon News - "varrósos"

Pünkösd ünnepén jutottam csak tűhöz-cérnához, s mivel restanciáim voltak virágokat öltögettem.

Lidérckének azt ígértem, hogy a kitűzője nem lesz Motyi-rágott... Ha láttátok volna a "csomagolást"... a malacunk, ha akart volna se tudott volna így elbánni vele. Írtam is figyelmeztetést, hogy ne féljen felbontani a szörnyszülött levelet, mert a tákolmányból a végén mégiscsak egy kitűző kerül majd elő. Boldog vagyok, hogy Dorka őszintén örült a virágnak. Ezt választotta:

Arra pedig (ó én szerénytelen!) kiváltképp büszke vagyok, hogy megdicsérte a kis kártyát amit kísérőként, köszönetként szoktam ráaggatni a kreálmányaimra.

Ha már itt tartunk bemutatom azt a címkét is, amivel "megjelölöm" a varrományaimat.

Természetesen zöld :)

(értsd: erzsó saját keze által)

Ez jutott eszembe amikor késztetést éreztem arra, hogy jelöljem az általam készített tárgyakat.

Vitaestet indíthatnánk arról, hogy ez nagyképűség-e, vagy puszta emberi ösztön.

Mármint a jelölés.

A két dolog születése között majd két év telt el, így igen eltérő dizájnnal bírnak, s ez okoz bennem némi diszharmóniát. Ám mindkettőt szeretem.

Úgyhogy azt gondoltam, az "eská"-n varrok egy kis ráncot: átteszem szépiába és betűtípusa is hasonul a kártyához. Hátha úgy összeillőbb párt alkotnak...

Másik nyertesem a barátném volt, Akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mit szeretne.

Konkrétan túrt egy színében jól harmonizáló szoknyát a kék-fehér csíkos pólójához, én pedig egy antikolt fém gombot gondoltam hozzá, hogy kicsit "tengerészesebb" legyen.

Itt viselet közben, igaz épp nem tengerpartiasan:

Hosszú ünnep a Pünkösd, úgyhogy végül pirosak:

és a maradék:

ballagásra utolsó pillanatban

Talán még nem késő, és Valakinek jól jöhet...

Holnap ballag a keresztfiam.

Nem ajándékot kért, hanem a másik lehetőséget választotta.

Pénzt adni sima borítékban?

Na ne!

Kell valami.

Most ez lett:

Ha bejön a SP fíling, innen elkészíthetitek a "saját gyereket".

Majd egy kis paint-buherával személyessé tehetitek.

Mókának se utolsó :))

divat a magyar

Ma reggel Ejjkukk Dettinél futottam bele egy bejegyzésbe a

GOMBOLD ÚJRA!

DIVAT A MAGYAR

pályázattal kapcsolatban.

Amikor először találkoztam a felhívással a szellemessége engem azonnal levett a lábamról.

Nem titok, hogy nagy becsben tartom díszítőművészetünket és hagyományinkat.

A "régi és ócska" dolgokhoz való vonzódásomról regényt lehetne írni, ám racionális nő lévén a környezetemet nem borítja el/be népművészetünk maradéka, csak néhány autentikus tágyunk van és néhány "újra gombolt".

Ha van időtök, szánjatok belőle a honlap meglátogatására, megéri!

Több mint 400 fiatal(!) pályázó közül 35-en mutathatják be elkészült gombolmányaikat.

Közülük a személyes kedvenceim:

Bányász Melinda

MIMM - Hendzsel Ilona, Nagy Mónika

Szemán Csaba

Ilyen pályázattal meg se mernék próbálkozni, azért azt megmutatom, hogy  mit jelent az én megfogalmazásomban az, hogy "bejegyzések a zöld sifonból":