2011. szeptember 30., péntek

borzongattatni szeretnék

Most, hogy újra van eszközöm
olvasásügyileg pótolgatom
- suttyomban -
az elmaradt bejegyzéseket.

"karomonszőrfeláll" képeket találtam
Bill Coleman oldalán


ahová
úgy jutottam, hogy
elváltam ágytól-asztaltól :))



2011. szeptember 19., hétfő

a határidő sem játék

Rövid leszek, mert a saját gépem "szervcserére" vár, itt csak vendégként pötyöghetek :-)
Nagyon köszönök minden hozzászólást, majd "összegzek", s meglátjuk hogyan tovább.
A lila csomagot pedig Zsuzsi kapja.


2011. szeptember 10., szombat

ez kérem nem játék


hanem
báránybőrbe bújtatott farkas
vagyis
kőkemény piackutatás és marketingstratégia a "portfólióm" hasznosíthatóságának feltérképezése céljából

De tényleg.

Az általam birtokolt befektetési eszközök - kétkeziül: textilek - összessége túlhaladta a fenntarthatósági görbe maximumát.
Ha magamra mint befektetőre gondolok, akkor eltekinthetek az olyan prózai következtetések levonásástól melyek kétségbe vonhatnák épelméljűségemet.
Szóval úgy döntöttem, hogy kilépek a közgazdaság szabadpiaci mezejére, belevetvén magam a kereslet-kínálat furcsa harcába, s megpróbálom megtalálni a magam kínálta "javak" keresletét olyan áron, hogy a keresőkkel piaci egyensúlyba kerülhessünk.
Nehezített pálya, hogy ez az egyensúly csak egy hangyasz.rnyi pont a végtelenül hosszú keresleti és kínálati görbe találkozásakor.

Na, ezért célozlak meg most Titeket!

Mondjuk hagyatkozhatnék még a "láthatatlan kézre" ha már a közgazdaságtannál tartunk, de szerintem szegény A. Smith ezt csak kínjában találta ki, hogy ne keverje bele a Jóistent még ebbe is.


Tehát adott vagyok én, aki az elmúlt években jócskán "túlgyűjtötte" magát.
Talán akkor dobtam át magam a ló túlsó oldalára amikor belefogtam a nagyanyai lilába.
Volt otthon jónéhány lila színű anyagom, de azokból csak pár darab passzolt bele abba színskálába ami motoszkált bennem.
Én lettem a "tudatos túrizós".
Elég jól boldogulok a színekkel, így biztosan tudtam, hogy a kiszemelt lila gyerekruha, szoknya, párnahuzat, bébibugyi, férfiing etc. passzolni fog az elkészült hatszögekhez.
Aztán egy idő után hazavittem bármilyen színű anyagot, amiről tudtam, hogy az otthoni készletből pont illik valamihez.
Meg hazavittem olyat is ami csak spontán "utánamszólt".

Ott tartok, hogy ha semmi mást nem csinálnék, csak varrnék - nem kézzel -, akkor is évekbe kerülne mindent felhasználni.
Ráadásul én egy rendszeresen "selejtező" ember vagyok.
Nincsenek felesleges ruháink, papírjaink, nem vagyunk tele csecsebecsékkel, még a gyerek holmijait is mószeresen szelektáljuk.
Csak a rongyokhoz nem nyúltam még soha.
Eddig.

Nem látom értelmét a felesleges udvariaskodós körök megfutásának:
én bizony pénzért szeretnék megválni a textilektől.
Félre ne értsétek, nem akarok én ebből meggazdagodni, de olyan helyzetben sem vagyunk, hogy szimplán odaajándékozzam egy foltvarró körnek.
Pontosítok: jómóduvá válni jó lenne, de azt nem erre a bizniszre alapoznám :))

Ezért elhúzom Előttetek a virtuális mézesmadzagnak szánt játéklehetőséget:
Válaszaitokért cserébe ajánlanék sorsolás útján
-ahogy kell-
egy anyagcsomagot,
még mindig a lilákból, ha már ők indítottak el a lejtőn :)
Van benne:
50 db 15x15 cm-es négyzet - a lenti darabokból 2-2
1 db 75x75 cm-es bogyós anyag
meg némi apróság.
Ez így elég motiváció?

Amit kérek:
válasz, vélemény az ilyen típusú anyagvásárlással kapcsolatban.

Vennétek-e egyáltalán ilyesmit? - ezt temészetesen nem veszem ígéretnek a részetekről :)

Inkább nagyobb vagy kisebb (mekkora) darabok a megfelelők?

Cm-ben vagy inch-ben vágva?

Darabonként vagy csomagban?

Ha csomagban, inkább csak néhány, vagy sokféle?

Bármi amit őszintén emondanál ezzel kapcsolatban nagy segítség lehet:
az is akár, hogy azt mondd: hagyd  a fenébe. Ez is fontos.

Fontos és nem megkerülhető az ár kérdése. Úgy sejtem, hogy hogy a m2 árak nem lehetnek klasszisokkal alacsonyabbak mint az üzletben kapható textilek ára.
Szép anyagot így is megvennétek?
Nem bonyolódtam még komolyan bele (mert komoly agyi-munkát igényelne) kiszámolni, hogy egy változó áron beszerzett (értsd: 700 Ft-os kilós ártól, az 1000 Ft-os bébiruháig) anyagmennyiségnek mekkora az átlagára, mekkora a súly- vagy területvesztesége a feldarabolás után, mennyi idő-energia ment el mosásra, vasalásra.
És a feldarabolásról ne is beszéljünk: igen meglepődtem, hogy hány órán keresztül vagdostam ezt a két csomagot?!

Annyit még,
ha kiteszed a felhívást a blogodban, vagy fb-on akkor kétszer kerülsz a kalapba.
Természetesen ez nem feltétel, ez már piramisjáték :))

2011. szeptember 8., csütörtök

el/be-végeztem


Tegnap véget ért  majd másfél éves kapcsolatom nagyanyám virágoskertjével.
Szép és számomra sok örömet nyújtó terápia volt.

A befejezés kicsit komplikáltabb lett, mint vártam,
(lásd két héttel előbb)
de biztosan ennek is megvan az oka.
S nem elsősorban arra gondolok hogy tapasztalatlan voltam/vagyok kézzel varrós témában.
Bár
varrós butaságaim történeteivel egy külön fejezetet is meg lehetne tölteni :-)
Csak hogy elhiggyétek nem álszerénységből írok ilyeneket:
pl.: a kis hexagonokat először egy erősebb műanyag genotermből vagdostam ki.
Aki tudja, hogy papírra varrósnak nevezik(?) ezt a technikát, vagy méginkább azok, Akik varrtak is már ilyet, most valószínűleg hangosan kacagnak.
Aki nem ismeri annak mondom:
úgy a legegyszerűbb a sablonokat elkészíteni, hogy szgépen megszerkeszti az ember lánya a kívánt méretet egy teljes A/4-es lapot kitöltve, aztán kinyomtatja rajzlapra, majd simán szétvágja.
Ezzel szemben én egy rajzlapra szögmérővel és vonalzóval kiszerkesztettem a hatszögek hálóját.
Aztán a lapot beletettem a genotermbe és alkoholos filccel, vonalzóval átrajozltam az ábrákat.
Minden oldalt külön!
Felvágtam őket.
(Ezt a "hivatalos" módozatban is kell. Bár láttam ámerikai oldalon készen vásárolható sabloncsomagot is, de az már számomra afféle utópisztikus úri huncutság.)
A java csak eztán következett.
Az anyagdarabkákat fel kellett varázsolni az egyszerre csúszós és nagyon merev és túl vastag műanyagra.
Falusi gyerek lévén, nem (mindig) adom fel a tervemet egykönnyen... hát felvarrtam.
Aztán a hexie-kből összeállítva néhány virágot, gondoltam itt az ideje vasalni.
Mondanom sem kell ugye?
Abban a pillanatban egyenesen arányosnak tekinthető volt az olvadás mértéke az egóm töppedésével :-)

És nem ez volt az egyetlen "merényletem" nagyanyám virágoskertje ellen...

Arról nem is beszélve, hogy egy idő után félő volt:
az Emberem tényleg megmerényeli a rongyot.
Sok volt Neki ez a másfél év, na.
Kezetben azon poénkodott, hogy miért is kezdtem én focit varrni, mikor se a Gyerek, se Ő nem űzi ezt a sportot?
Eleinte szórakoztatta, hogy mindenhová hurcolok magammal egy zacskót (később táskát), s boldog-boldogtalannak mesélte, hogy nyugdíjas korunkra lesz nekünk egy ilyen jó kis takarónk...
Aztán egy idő után már nem szórakoztatta, hogy kevéske közös szabadidőnkben is varrok olykor, vagy hogy napokig kell kerülgetni a nappali közepén az addig összerakott darabokat.
Ki érti ezt?! :))

Mindenesetre nem vagyok annyira kitartó, hogy takaró lett volna belőle, megelégedtem egy faliképpel.
Olyan 120x110 centi körül lehet a mérete, meg se mértem.
De azt biztosan tudom, hogy ideális helye lesz/lenne a Balaton-felvidéki parasztházunk előszobájában egy komód felett.
A komód megvan.

Szóval tegnap elkészült, s akkor még hétágra sütött a nap.
Feltétlenül és azonnaldemáris le akartam fotózni...
az üres karnis adta magát, hát beakasztottam az ablakba, s ez lett:


Nem túl jó minőségű a fotó mert telefonnal készült, mégis roppant elégedett vagyok:
a "belbecs" is szép.
Az kézimunka esetében ha nem is olyan fontos mint a kűlcsín, azért nekem ez mos mégis nagyon jó.



S végre látszik a tűzés.
Mondjuk csak 1,5-2,5 méteres a "hatótávolsága" fényviszonyoktól függően, de nekem mostmár tetszik.
Köszönöm az előző hetekben küldött tanácsokat és jó szavakat!
Ahogy ígértem is, összevagdostam a felhasznált anyagokból egy kis csomagot és a segíteni próbálók közül kihúztam egy nevet.


Kankalin!
Írj egy mélt, hogy hova küldhetem a pakkot.








2011. szeptember 1., csütörtök

rendrakósdi újratöltve

Vége a nyári láblógázásank, a Pulya elkezte a felsőt...
(már felsős?!)
nekem is folytatnom kell a nyáron elkezdett rendrakást.

Egyébként is motoszkált a fejemben, de ma "intést" kaptam.
Honnan máshonnan mint egy blogból ?
Mondjuk fohászkodtam a fentieknek, hogy küldenének már egy jelet...
Azt mondanom sem kell,
hogy nem a Rend kérdéskörével kapcsolatban kezdeményeztem interurbán párbeszédet a racionalitáson túlra...
Ám az ember lánya örüljön, hogy szóra, akarom mondani képes üzenetre méltatják,
dolgozzunk abból amit kaptunk :))


Az alábbiakra következtettem:

1. Ne hordj össze hetet-havat a blogban,
mert még  egy telepatikus képességgel megáldott kínai sem ért meg:

2. Mondjuk, ha rendbe-szedem a gondolataimat, s úgy próbálkozom akkor, akkor pláne nem:
:-))

3./ Dettó a magyarokkal kapcsolatban is:


4./ A textiljeimet muszáj legalább színre szétválogatni:


5./ Selejtezni kell !!!