2011. szeptember 8., csütörtök

el/be-végeztem


Tegnap véget ért  majd másfél éves kapcsolatom nagyanyám virágoskertjével.
Szép és számomra sok örömet nyújtó terápia volt.

A befejezés kicsit komplikáltabb lett, mint vártam,
(lásd két héttel előbb)
de biztosan ennek is megvan az oka.
S nem elsősorban arra gondolok hogy tapasztalatlan voltam/vagyok kézzel varrós témában.
Bár
varrós butaságaim történeteivel egy külön fejezetet is meg lehetne tölteni :-)
Csak hogy elhiggyétek nem álszerénységből írok ilyeneket:
pl.: a kis hexagonokat először egy erősebb műanyag genotermből vagdostam ki.
Aki tudja, hogy papírra varrósnak nevezik(?) ezt a technikát, vagy méginkább azok, Akik varrtak is már ilyet, most valószínűleg hangosan kacagnak.
Aki nem ismeri annak mondom:
úgy a legegyszerűbb a sablonokat elkészíteni, hogy szgépen megszerkeszti az ember lánya a kívánt méretet egy teljes A/4-es lapot kitöltve, aztán kinyomtatja rajzlapra, majd simán szétvágja.
Ezzel szemben én egy rajzlapra szögmérővel és vonalzóval kiszerkesztettem a hatszögek hálóját.
Aztán a lapot beletettem a genotermbe és alkoholos filccel, vonalzóval átrajozltam az ábrákat.
Minden oldalt külön!
Felvágtam őket.
(Ezt a "hivatalos" módozatban is kell. Bár láttam ámerikai oldalon készen vásárolható sabloncsomagot is, de az már számomra afféle utópisztikus úri huncutság.)
A java csak eztán következett.
Az anyagdarabkákat fel kellett varázsolni az egyszerre csúszós és nagyon merev és túl vastag műanyagra.
Falusi gyerek lévén, nem (mindig) adom fel a tervemet egykönnyen... hát felvarrtam.
Aztán a hexie-kből összeállítva néhány virágot, gondoltam itt az ideje vasalni.
Mondanom sem kell ugye?
Abban a pillanatban egyenesen arányosnak tekinthető volt az olvadás mértéke az egóm töppedésével :-)

És nem ez volt az egyetlen "merényletem" nagyanyám virágoskertje ellen...

Arról nem is beszélve, hogy egy idő után félő volt:
az Emberem tényleg megmerényeli a rongyot.
Sok volt Neki ez a másfél év, na.
Kezetben azon poénkodott, hogy miért is kezdtem én focit varrni, mikor se a Gyerek, se Ő nem űzi ezt a sportot?
Eleinte szórakoztatta, hogy mindenhová hurcolok magammal egy zacskót (később táskát), s boldog-boldogtalannak mesélte, hogy nyugdíjas korunkra lesz nekünk egy ilyen jó kis takarónk...
Aztán egy idő után már nem szórakoztatta, hogy kevéske közös szabadidőnkben is varrok olykor, vagy hogy napokig kell kerülgetni a nappali közepén az addig összerakott darabokat.
Ki érti ezt?! :))

Mindenesetre nem vagyok annyira kitartó, hogy takaró lett volna belőle, megelégedtem egy faliképpel.
Olyan 120x110 centi körül lehet a mérete, meg se mértem.
De azt biztosan tudom, hogy ideális helye lesz/lenne a Balaton-felvidéki parasztházunk előszobájában egy komód felett.
A komód megvan.

Szóval tegnap elkészült, s akkor még hétágra sütött a nap.
Feltétlenül és azonnaldemáris le akartam fotózni...
az üres karnis adta magát, hát beakasztottam az ablakba, s ez lett:


Nem túl jó minőségű a fotó mert telefonnal készült, mégis roppant elégedett vagyok:
a "belbecs" is szép.
Az kézimunka esetében ha nem is olyan fontos mint a kűlcsín, azért nekem ez mos mégis nagyon jó.



S végre látszik a tűzés.
Mondjuk csak 1,5-2,5 méteres a "hatótávolsága" fényviszonyoktól függően, de nekem mostmár tetszik.
Köszönöm az előző hetekben küldött tanácsokat és jó szavakat!
Ahogy ígértem is, összevagdostam a felhasznált anyagokból egy kis csomagot és a segíteni próbálók közül kihúztam egy nevet.


Kankalin!
Írj egy mélt, hogy hova küldhetem a pakkot.








9 megjegyzés:

Flier Judit írta...

Kalapemelés és főhajtás a kitartásod és ügyességed előtt! Szépséges lett!

Ágota-Lencsi Művek írta...

Ha esetleg nem lenne hely a komód felett, én szívesen biztosítok neki egy egész falfelületet a mi parasztházunkban!? Klassz lett, tetszik az új tűzés:)
Sárgán ugyan...de gratulálok Kankalinnak!:)

erzsó írta...

Judit!
Nem olyan kalapemelős dolog ez... vannak Akik pár hét alatt összehoznak egy ilyen darabot.
ugyanakkor nagyon jólesik, köszönöm

Ágota!
Ha nem lesz helye megy Hozzád :))

Lidércke írta...

Csak áradozni tudok róla: mesés, csodás, szépségesek a színei, a tűzése. ÉS tényleg muszáj kalapot emelni előtted! Sosem állnék neki... Pedig nálunk is jól mutatna. :)))

Julcsi írta...

Hát éljen! Éljen a kitartásod, az ügyességed és a tapasztalásaid!
Szép lett:)

gyuro írta...

Jelezni szeretném, hogy prostitál..ropistál..nno protestálok!! Nem volt jelen sorsolási bizottság, nem láttuk a neveket cetlinként, s magát a nyertes cetlit sem örökítetted meg..szóval tiszta pósalakybácsis az egész így, remélem a következő nyereményjáték az már nem lesz lutri :)
Bízom benne, érződik, hogy tanúbizonyságot teszek műveletlen műveltségemről. Ha nem, akkor egy pohár Rózsa György féle bor mellett elmagyarázom mit is akartam nyakatekerni. Szóval legyél olyan precíz Erzsós mint szoktál volt :)
Szóval2 egész pofás lett nna amit csináltál :)

erzsó írta...

Csajok ez óriási dicséret Tőletek, köszönöm! :))

Gyuri! Téged is betettelek a "kapalapba", s már azt is végigzongoráztam, miféle poszot rittyentek az első kreatív textiles próbálkozásodnak!

Kankalin írta...

Juj! Kérlek ne haragudj, hogy idő hiányában most jutottam ide a bóklászásban a blogodon!!! Nagyon szépen köszönöm és nagyon örülök, hogy segített valamit a biztatás (másé is), hisz csodaszépet alkottál!!!! Gyönyörű a takaró és köszönöm az ajándékot, nagyon-nagyon!!! :)))

Kankalin írta...

Már visszajöttem csodálni a csomagocskámat, micsoda gyönyörűségek vannak benne! Annyira örülök, olyan váratlanul ért! KÖSZÖNÖM!!! :D