2012. május 21., hétfő

a tiszteletrűl és az őt megérdemlő tulajdonságokrúl

úgymint
böcsületrűl, emberségrűl meg tehetségrűl


Gizi.
Csak így hívtuk háta mögött rettegett vénlány magyartanárnőnket, aki ha úgy érezte terméketlen talajra hullatja gondolatait, magából kikelve tépte szét a mércét meg nem ütő füzeteket, miközben tápos csirkének és más efféle, életre nem való lényeknek titulált minket.
Mégis Ő volt aki most eszembe jutott a tisztelet szó hallatán. Duplán, sőt triplán.
Ennyi év távlatából már könnyű biztosan állítani, hogy olyan nagy műveltségű Tanár és Nő volt, aki még ma is hat... de az az igazság, hogy már tizenévesen is tiszteltük: féltük ugyan, mégis csüngtünk a szavain.

Tőle tanultuk meg, hogy a becsület mindennél többet ér és embernek kell maradni minden körülmények között. Vagy legalább próbálkozni kell vele... Mert - szinte bizonyosan - lesz olyan, amikor majd legszivesebben szembeköpnénk magunkat. Ilyenkor is tudjuk azonban, hogy vannak előttünk példák, utak és nyomok, amikbe vissza lehet találni. Tiszteljük magunkat annyira, hogy kövessük őket.

Tőle tudom, hogy az élet hosszú távon igazságos, és hogy nincsen bűn bűnhődés nélkül. Hogy nincs élet érzelmek és szerelem nélkül. Hogy mindegy mit tanítanak történelem órán, csak azt higgyem el, amit a nagyszüleimtől hallok. Hogy olvassak Orwellt, Shakespearet, Örkényt, Merlét, Dosztojevszkijt is. Főként Adyt, és ne érdekeljen hogy vérbajos volt vagy táltos-e, s mások hogyan elemzik... arra figyeljek ahogy a lelkem mozdul.

Tiszteljük, mindig tiszteljük a tehetséget lett légyen az művészi, tudományos vagy bárminemű emberi kiválóság... és közben fogadjuk el, hogy mindannyian emberből vannak: gyarlóak és esendőek, olykor kicsinyesek, máskor kisstílüek...
Egyedüli példány.
Ilyen az ember.

Volt már hogy elveszett a nyom...
de olvasok és mozdul a lelkem;
kiválóbbnál kiválóbb alakokat látok magam körül
akik tiszteletre méltóak, és (vagy de) hál'Istennek emberből vannak.

2012. május 14., hétfő

rose star block


moder asszony* leszek, szokjunk hozzá :)




* moder asszony: fiatal, modern, újszerű, laza, színes, mai nő - egykori kedvenc kolléganőm nagymamája szóhasználatával élve

...

Említettem már, rabul ejtettek a modern quiltek.
Ami leginkább megfogott bennük, hogy képesek a hagyományos technikákat és módszereket alkalmazva, ezeket újraértelmezve valami teljesen más, friss, dinamikus alkotássá lényegülni.
És a merész színhasználatuk!
Hát az nekem nagyon-nagyon bejön.

Ez az angol papírra varrós blokk moderségem kezdete: tradicionális technika új rajzolattal és élénk színekkel.

Ha igény mutatkozik, részletesen is írok majd róla.

2012. május 12., szombat

a fél pár zoknik bosszúja

Csütörtök este köszöntött minket anyukákat a Fiam osztálya. Kedves gesztusként a végén egyesével, egy-egy szál rózsával a kezükben lépkedtek Anyukáik elé miközben az illető szülőnek/ről szóló néhány szó harsogott a magnóból...

"Az én anyukám állandóan selejtezne, mindig pakolna és takarítana. Ezen kívűl imádja a fagyit, nem tudja abbahagyni az evését, csak ha elveszik előle."

A hangfelvétel hét elején készült, és tul.képpen nagyon jól összefoglalja az előző hétvégénket. S mivel másodikként hangzott el, meg is törte a kicsit pityergős hangulatot :))


2012. május 9., szerda

feltétlenül, mindenképpen és viszont

a hét gondolata Altairnál
avagy
MiK a legutáltabb házimunkÁK, amiKnek már a gondolatára is elmegy az életkedvetek?


Igen, így többes számban.
Sőt, ha a többes jelzőnek lenne felső foka, akkor esetemben mindenképpen úgy :)
Én vagyok a lusta házi-asszony mintapéldánya.
Kivételezés nics, én mindenféle házimunkát rühellek, de mer' házi is vagyok nemcsak asszony, előbb-utóbb mindent elvégzek.

Van azonban egy dolog, ami mindig "élvezkedésbe" megy át.
A könyvespolcok nagytakarításakor minden könyvet kipakolok a szoba közepére és egyesével kerülnek portalanításra, rendszerezésre.
Ilyenkor van az, hogy:
 eszembe jut egy sor, egy kép, egy történet amit FELTÉTLENÜL meg kell keresnem,
vagy
semmi nem ugrik be a kötetből, akkor pedig annak kell MINDENKÉPPEN utánajárni, hogy miért nem?!
Ez kérem -más elfoglaltságoktól függően- néhány nap színtiszta öröm.
A családomnak VISZONT az életkedve is elmegy ettől a mókától.
Szerencse, hogy kicsi a könyvtárunk, és csak 2-3 évente vetemedem ilyesmire...

kiegészítésként:
Azért is késtem gondolkodni, mert hétvégén a könyves mintára (minden, de tényleg minden a szoba közepére) rendbe tettük a Fiam szobáját. Legyen elég annyi, hogy a két nap jó részében nyomdafestéket nem tűrő mondatok hagyták el a számat és 3(!) nagy láda szemét a szobát. Találtunk  cd-s dobozba gyűrt melegítőt, 8 fél pár zoknit, és II. vh-ból itt maradt katonát is papírzsebkendő-hegyek alá temetve...