2011. október 31., hétfő

tilda szívből családi függő


avagy
Plágium-e, ha ebben az esetben senkit nem jelölök meg forrásként?

Semmiképp sem önálló ötlet, ám annyi helyen láttam hasonlót, hogy személy szerint nem tudom egy konkrét emberhez kötni ezeket a kedves "lógókat"...

Azért igyekeztem a magam módján készíteni


őszinte szeretettel barátaink házavatójára.




2011. október 12., szerda

egy kis társadalomkritika

ahol azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy élni tudni kell

Túl vagytok-e már a nyugdíjpénztári reálhozam okozta pozitív vagy épp ellenkező irányú érzelmi felindultságon? Belátásotokra bízom, hogy megbírkóztok-e még egy ilyen történettel :-))

Ahogy majd minden felnőtt ember széles e hazában én is tagja valék egy magánnyugdíjpénztárnak. Az enyém a kedves x-es három bötűs. S mikoron szóltak föntről -ugyan nem a legfelső szintről, de közvetlenül az utána következőről -, hogy bizony az én kis tőkémre is szükség volna a világ megmentéséhez, s ha nem adom, számíthatok rá hogy örök-harag... hááát, gondoltam, üsse kavics: adom.

Hogy nagyon hosszú lére ne eresszem a történetemet, jött az igazolás, miszerint a reálhozamom négyezerhétszáz forint. Mit ne mondjak, megálltam mosolygás nélkül...

Aztán jött a postás. Hozott 3.110,- Ft-ot.
És akkor, ott az ajtóban kitörölhetetlenül feltolakodott a gondolat:
élni tudni kell...
Szóval a 110 Ft-ot odaadtam a kézbesítőnek: hadd legyen Neki is része a az új életfilozófiámból.
A maradékot, gondoltam befektetetem.
Ezen vállalásomra pedig most került sor:

Nem káprázik a szemetek: sorsjegyeket vettem tegnap.
Az összes reálmozamért.
Mer' ugye: élni tudni kell...
Gondoltam építek a fotózáshoz egy várat - érteeed? - ,  de K. Kelemen sorsára jutottam.

Buzgón kapargattunk az este, még meg is köpködtük az ötforintost, legyen szerencsénk.
Közben elterveztem, hogyha meggazdagodom, én biza veszek teheneket, s felfogadom a Szabó baktert tehénpásztornak...

A végeredmény: 1.500,- Ft nyeremény vagy veszteség nézőponttól és pártállástól függően.
De mer' élni tudni kell, azt gondolom,
ezen befektetésem hozama messze meghaladja a nyp-amét, ha figyelembe vesszük, hogy a befizetett tőke ott is eltűnt egy nagy közös cél érdekében.

Annyi kiegészítés még a fentiekhez, hogy a hozamból 800-at az Emberem "kapart ki", így legalább elmodhatja, hogy Ő maga is részesült valamiféle fizettségben.
(Mert egyforma feltételek és háromszor akkora befizetés mellett sem kapott a "hivatalosból" egy árva fityinget sem.)

...

Hogy a címadás első fele duplán is igaz legyen, bemutatok Nektek egy fiatalembert aki nálamnál sokkal frappánsabban fogalmazza meg kritikai észrevételeit:


2011. október 6., csütörtök

Zöld Sifon News a fölös készletekről

Elkezdtem az anyagok piacra vitelét.

NEM MEGY EZ KÖNNYEN

Az elmúlt hetetkben elég sok időt szenteltem az előző hónapokban hazahordott "szuperanyagleszbelőle" holmik feldarabolásásnak.  Annyi időm nem volt, hogy színre válogassam, de az utolsó darabot is beszuszakoltam a helyére, s egyúttal moratóriumot vezettem be a vásárlással kapcsolatban.

Itt látható, hogy valóban elértem a kritikus pontot.
Saját mértékrendszerem szerint.
(ráadásul van olyan oszlop amelyik duplán számít)

Semmit nem von le a dolog problematikájából, hogy nem kell a nap 24 órájában szembesülnöm vele :-)


Ha érdekel, a textil-adok-veszek oldalon vírítanak az első fecskék.
Lelki gyakorlatnak is beillik, hogy ne csak olyat tegyek fel ami kicsit kevésbe tetszik.
Ezért ott van az egyik kedvencem is:

2011. október 3., hétfő

indián nyár

Amikor szombat délután beültem a kanapé mögé - szembehelyezkedve az anyagkészlettel -,
a pontos terv még nem volt kiforrott.
Alternatívák voltak:
- írni kéne már egy bejegyzést, amiben nekikezdek az anyaghegy eladásra való felkészítésének azáltal, hogy néhány darab rongyot bedobok a piacra;
- varrni kéne... varrni valamit.

Nem részletezem a dolgot, mert nagyon szeretném mutatni:


Ennyire "énféle" táskát még soha nem sikerült összehoznom.
A szám a fülemig ér, ha ránézek!



Teccik-é?


Zárójeles kiegészítés:
Koncepció nélkül kezdtem neki, csak az anyagok voltak összeválogatva.
Egy-két zsákutcás ötletet is megjártunk: