Következtetéseket vontam, állításokat fogalmaztam... ennek a kis tarisznyának a varrása közben-után:
Bármit teszünk is, bárhogyan szeretnénk valamit elérni, a végeredményben mindig benne van a saját személyiségünk, nem lehet azt mint egy kabátot letenni. Ez alól pedig a varrás sem kivétel...
Hiába akartam én nagyon harsány, vidám színű, pillangós, kislányos darabot varrni ez lett a végeredmény.
Nem kimondottan kislányos a színhasználat, de remélem eléggé harmonikus és játékos, olyan
KISNAGYLÁNYOS
Azért vagyok ilyen határozottan bizakodó, merthogy a kék pöttyös és a magenta színű anyag mielőtt bakóvá avanzsálat volna egy csodaszép bébiruha volt, s Janka maga választotta a turiban azzal a kinyilatkoztatással, hogy ez jó lesz erzsónak anyagnak :-), a rózsaszínű pedig az első paplanhuzatának a maradéka.
A turi ügyén is elméláztam, igaz ezen sokadszorra.
Bármihez kezdek, a turiból származó anyagok kerülnek a kezem ügyébe...
Lehet, hogy csak azért van így, mert
- a drága modá-s anyagok nagyon messze esnek tőlem (pénztárcailag)
- sokkal több van belőlük, mint "bótiakból"
- középiskolás korom óta a turikban szocializálódtam
- szerintem ezek igazán egyediek,
- kihívást jelent, hogy ne egy szövetcsaládot használva legyen harmonikus amit készítek
stb...
Hibából is lehet "jól kijönni".
A múltkor
Áginál láttam ilyen vállpántot, nagyon tetszett, gondoltam kipróbálom.
Nem sikerült szépen levasalnom a belső varratokat, így amikor elkezdtem levarrani, nem tudtam pontosan, egyenesen tűzni. Ezért lett "hullámos"-an sűrűn tűzve, s bevallom nekem nagyon tetszik.
(Akkor lett vona az igazi, ha az alsó kék részt is így tűzöm, ám az ekkorra már készen volt.)
Utolsó ténymegállapítás, ami szerintem Mindenkinek a könyökén jön ki:
jó színű fotót marha nehéz hétköznapi géppel, borús időben...
Csak ezen a részletfotón lettek igaziak a színek.
