A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 22., szombat

Móric napja

alkalmából megejtettem a sorsolást.
Feltöltött elemek híján fotózás nélkül sorsoltam.
A lila virág az Ágota  kislányáé, Lénáé. A cetlin ugyanis ez áll: Lencsibaba :)
 A piros-zöld virág Jutkához kívánkozott.
A zöld bakót nemhiába őrizgettem eddig, csak nem akarja elhagyni a várost, Orsinál marad.
Varrós, keresztszemezős és horgolós kézügyesek, írjatok e-mail-t, hogy hová kéritek az ajándékotokat.
Többi kedves játékos kedvű nőszemély!
Nektek egy kis endorfin-felszabadítót tudok csak mellékelni:

2012. szeptember 2., vasárnap

Csókolom, blogos játék van?

Igen, az kell mondjam:
Cukormázas, sajtkrémes csoda iránt érdeklődők igényét nem tudom teljesíteni,
ezért a játék nem répatortára megy!
Konkrét oka sincs.
Vagyis egy sor dolog miatt fordult már meg a fejemben az ajándékozás gondolata.
Sorolom ami most eszembe jut, válasszon ki-ki kedvére:
Sose üdvözöltem még azokat, Akik métónak tartanak arra, hogy állandó olvasóként kövessék a blogot. Pedig amikor belevágtam csak remélni mertem, hogy lesz néhány ember aki rendszeresen kiváncsi rám. Sokkal többen vagytok mint hittem volna. Köszönöm a bizalmat!
És köszönet illeti azokat is, Akik nem "hivatalos" követők! A gugli KSH-ja szerint egy-egy bejegyzésre átlagosan 163 megnyitás jut. Ha a 95 rendszeres olvasón kívűl idetévedők minden másodika véletlenül néz is be, akkor is azt feltételezem, hogy vagytok néhányak akik csak időnkét, egy-egy varromány, vagy fotó miatt kattintotok ide, de érdeklődéssel jöttök.
Legfőképpen jó, hogy hagytok itt megjegyzéseket! Szinte nem is volt olyan poszt ahová 1-2 kedves jelzés ne érkezett volna. Ezekért vagyok a leghálásabb.
Akkor itt most egy szolgálati jellegű:
Az elmúlt két hónapban kicsit kimaradtam a virtuális világból. Ha blogoltam is, az annyiból állt, hogy kutyafuttában végiggörgettem az olvasót, rácsodálkoztam egy-egy képre... A héten nézegetek vissza ide-oda, de megjegyzésekre még most se fussa. Hiányzik is, és kicsit furdal a lelkiismeret, hogy azokhoz se jelenkeztem be, akiknél egyébként szokásos "beszólós" vagyok. Mondjuk, ez már nem is szolgálati, ez is inkább az egyik oka ennek az írásnak. A bánkódós oka.
Eszembe jutott a játékos ajándékozás akkor is amikor betöltötte a blog az első születésnapját, amikor én a 39-et, amikor a számláló átlépte az első kerek számot, etc. etc...
Szóval játék van.
Feltételek nélkül.
Több ok, több ajándék.
Csak tessék, csak tessék:

A virág kitűzők közül egy lila:
 és egy piros:

Tavalyi bakók közül az egyik kedvencet máig őrizgettem, de nem tovább, a zöld tulipános:



Mondjuk, ha nyerni szeretnél
hagyj itt egy megjegyzést,
mert telepatikus képességek híjján születtem:)
A határidő legyen Móric napja. 

2012. február 26., vasárnap

vendégségbe hívott

afféle blogvendégségbe

Olyan látogatás ez, ahová magunkból viszünk valamit: egy elkészült munka leírását vagy egy jó tippet.
Vérprofi varrástudás híjján az én posztom inkább a tipp kategóriába sorolható.
Remélem néhányan hasznát veszitek.

Népmesei magasságba emelkedtem:
vittem is rendes ajándékot meg nem is...
 Aki nem hiszi
-vagy szeretne két egyforma gyereket ilyen módon megkülönböztetni-
járjon utána :)

2011. szeptember 19., hétfő

a határidő sem játék

Rövid leszek, mert a saját gépem "szervcserére" vár, itt csak vendégként pötyöghetek :-)
Nagyon köszönök minden hozzászólást, majd "összegzek", s meglátjuk hogyan tovább.
A lila csomagot pedig Zsuzsi kapja.


2011. szeptember 10., szombat

ez kérem nem játék


hanem
báránybőrbe bújtatott farkas
vagyis
kőkemény piackutatás és marketingstratégia a "portfólióm" hasznosíthatóságának feltérképezése céljából

De tényleg.

Az általam birtokolt befektetési eszközök - kétkeziül: textilek - összessége túlhaladta a fenntarthatósági görbe maximumát.
Ha magamra mint befektetőre gondolok, akkor eltekinthetek az olyan prózai következtetések levonásástól melyek kétségbe vonhatnák épelméljűségemet.
Szóval úgy döntöttem, hogy kilépek a közgazdaság szabadpiaci mezejére, belevetvén magam a kereslet-kínálat furcsa harcába, s megpróbálom megtalálni a magam kínálta "javak" keresletét olyan áron, hogy a keresőkkel piaci egyensúlyba kerülhessünk.
Nehezített pálya, hogy ez az egyensúly csak egy hangyasz.rnyi pont a végtelenül hosszú keresleti és kínálati görbe találkozásakor.

Na, ezért célozlak meg most Titeket!

Mondjuk hagyatkozhatnék még a "láthatatlan kézre" ha már a közgazdaságtannál tartunk, de szerintem szegény A. Smith ezt csak kínjában találta ki, hogy ne keverje bele a Jóistent még ebbe is.


Tehát adott vagyok én, aki az elmúlt években jócskán "túlgyűjtötte" magát.
Talán akkor dobtam át magam a ló túlsó oldalára amikor belefogtam a nagyanyai lilába.
Volt otthon jónéhány lila színű anyagom, de azokból csak pár darab passzolt bele abba színskálába ami motoszkált bennem.
Én lettem a "tudatos túrizós".
Elég jól boldogulok a színekkel, így biztosan tudtam, hogy a kiszemelt lila gyerekruha, szoknya, párnahuzat, bébibugyi, férfiing etc. passzolni fog az elkészült hatszögekhez.
Aztán egy idő után hazavittem bármilyen színű anyagot, amiről tudtam, hogy az otthoni készletből pont illik valamihez.
Meg hazavittem olyat is ami csak spontán "utánamszólt".

Ott tartok, hogy ha semmi mást nem csinálnék, csak varrnék - nem kézzel -, akkor is évekbe kerülne mindent felhasználni.
Ráadásul én egy rendszeresen "selejtező" ember vagyok.
Nincsenek felesleges ruháink, papírjaink, nem vagyunk tele csecsebecsékkel, még a gyerek holmijait is mószeresen szelektáljuk.
Csak a rongyokhoz nem nyúltam még soha.
Eddig.

Nem látom értelmét a felesleges udvariaskodós körök megfutásának:
én bizony pénzért szeretnék megválni a textilektől.
Félre ne értsétek, nem akarok én ebből meggazdagodni, de olyan helyzetben sem vagyunk, hogy szimplán odaajándékozzam egy foltvarró körnek.
Pontosítok: jómóduvá válni jó lenne, de azt nem erre a bizniszre alapoznám :))

Ezért elhúzom Előttetek a virtuális mézesmadzagnak szánt játéklehetőséget:
Válaszaitokért cserébe ajánlanék sorsolás útján
-ahogy kell-
egy anyagcsomagot,
még mindig a lilákból, ha már ők indítottak el a lejtőn :)
Van benne:
50 db 15x15 cm-es négyzet - a lenti darabokból 2-2
1 db 75x75 cm-es bogyós anyag
meg némi apróság.
Ez így elég motiváció?

Amit kérek:
válasz, vélemény az ilyen típusú anyagvásárlással kapcsolatban.

Vennétek-e egyáltalán ilyesmit? - ezt temészetesen nem veszem ígéretnek a részetekről :)

Inkább nagyobb vagy kisebb (mekkora) darabok a megfelelők?

Cm-ben vagy inch-ben vágva?

Darabonként vagy csomagban?

Ha csomagban, inkább csak néhány, vagy sokféle?

Bármi amit őszintén emondanál ezzel kapcsolatban nagy segítség lehet:
az is akár, hogy azt mondd: hagyd  a fenébe. Ez is fontos.

Fontos és nem megkerülhető az ár kérdése. Úgy sejtem, hogy hogy a m2 árak nem lehetnek klasszisokkal alacsonyabbak mint az üzletben kapható textilek ára.
Szép anyagot így is megvennétek?
Nem bonyolódtam még komolyan bele (mert komoly agyi-munkát igényelne) kiszámolni, hogy egy változó áron beszerzett (értsd: 700 Ft-os kilós ártól, az 1000 Ft-os bébiruháig) anyagmennyiségnek mekkora az átlagára, mekkora a súly- vagy területvesztesége a feldarabolás után, mennyi idő-energia ment el mosásra, vasalásra.
És a feldarabolásról ne is beszéljünk: igen meglepődtem, hogy hány órán keresztül vagdostam ezt a két csomagot?!

Annyit még,
ha kiteszed a felhívást a blogodban, vagy fb-on akkor kétszer kerülsz a kalapba.
Természetesen ez nem feltétel, ez már piramisjáték :))

2011. június 6., hétfő

kitűzőt ajándékba

Azt írtam kitűzős típus vagyok
Úgy tűnik nem vagyok egyedül ezirányú rajongásommal.

Nagyon köszönöm Mindenkinek a születésnapi jókívánságokat, nem is gondloltam, hogy a "virtuális" ismerősöktől jövő kedves szavak ennyire hatnak - meghatnak!

A bakók ürügyén már megtapasztaltam, hogy milyen jó érzés ajándékozni olyan Valakinek akit hozzám hasonlóan lázba hoznak a "ringy-rongyból" készített tárgyak. A kitűzőt mint ajándékot valószínűleg emiatt is, hirtelen ötlettől vezérelve dobtam csak fel az előző bejegyzés végén, különleges felhívás nélkül. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan jelentkeztetek érte. Ez azt is jelnti, hogy végigolvastátok amit írtam... ami külön öröm :))

S most megint olvasni vagy görgetni kell hogy kiderüljön mi történt.


A nevek felírása után megalakítottuk a sorsolási bizottságot, mely végül kettő személyes lett:
Huba a Sors keze
jómagam az írnok, a levezető elnök és a felügyelővagymi.
A Fiam indítványozta, hogy vegyük be a bandába Motyit is de én - mivel 3 pzíciót is betöltöttem - simán leszavaztam ezt az ötletet.
Megtörtént a húzás: 


A sorsolást, mivel minden szabályosan és jogszerűen történt lezártnak is tekinthettem volna - mivel én vagyok a "góré" - de akad itt néhány el nem hanyagolható körülmény:
csakileonora az én  okosasszony barátném.
/Az egyik pontosabban, mert nekem CSAK okosasszony barátnéim vannak :-)/
Hétvégén közölte, hogy Ő is játszik, s ha kihúzom, de vissza merem dobni a nevét akkor lesz nemulass... meg egyébként is Isten szeme mindent lát!
Nóri, nem kockáztatnék néhány plusz évet a purgatóriumban:
a meglévő x darab énféle kitűződ mellé választhatsz egy x+1.-ket!


Így történt, hogy a Bizottságot egy 3. taggal is megtámogattuk, s újra "meghírdettem" a játékot.
Őnagysága elsőre nem mutatkozott nagyon segítőkésznek, szerintem megsértődött amiért elsőre nem vettem be a buliba... ám a zöld csábításnak csak nem tudott ellenállni:


Sikeresen megtörtént a második húzás, akarom mondani rágás:


Dorka írj mélt hogy milyen kitűzőt szeretnél!
Ígérem, az nem lesz ilyen Motyi-vert :-)

2011. május 31., kedd

meglepetés-költemény helyett kitűzőt ajándékba?

Kitűzős típus vagyok.
Ha van ilyen.
Kedvenceim közé tartoznak a virágok mindenféle matériából, formában és nagyságban.
Textilt, olyan énformát viszont sokáig nélkülöztem.
Tavaly aztán ez is meglett, persze az ősi módszerrel: magad uram ha...








Aki szeretne születésnapomra meglepetésként költemény helyett kitűzőt kapni, hagyjon egy kommentet a vágyait illetően, s hét végén meglátjuk ki lesz aki együtt örül velem annak, hogy alig múltam 24-gyel 14 :-)

U.i.:
Nem kell ezek közül választani, ha csiricsárésárgát szeretnél vagy bufordibarnát vagy pillelilát azt is lehet :-))



2011. április 18., hétfő

a bakót pedig kapja:



Aranyalama!
(Írj egy mélt, hogy melyiket és hová?)

Köszönöm Mindannyiótoknak!
Nem tudom elég szép szavakkal ecsetelni az érzést, ezért azt kérem, hogy emlékezzetek arra, amikor kezdő blogológként az első komoly sikereteket értétek el... na ezzel ajándékoztatok meg  most engem!

Mindenkinek hálás vagyok a biztatásért, a dicséretért, jó szavakért :-)

2011. április 11., hétfő

"pályázati felhívás"

Köszönet-féle képpen és "hátsó szándéktól" sem mentesen kreáltam ezt a lehetőséget:


Igaz, hogy ez csak egy kép, de lényeget ráírtam...

Megtalált egy lehetőség, aminek annyira megörültem, hogy ész nélkül mondtam igent.
Kézművesként (engem ?) hívtak meg egy vásárba...
Ekkor kezdődött valami. Ez a valami azóta rendesen megutaztat az érzelmek hullámvasútján.
De ugye csak nyugtával a napot, ha túl leszek rajt' megírom a memoárokat.

Szóval a bakóért pályázhat (vagy játszhat) Bárki aki erre jár és ír egy kommentet valamelyik bejegyzéshez ahol számozott tatyót lát.
Ennyi a feltétel.
A kérésem meg az, hogy Aki méltónak gondolja, vigye híremet a blogjába.
(Tudjátok. jó bornak is kell a, hát meg egy kezdő varrós-blogolós-szájalós nőnek...)
A "pályázati határidő": április 18.
Utána eredményhirdetés.

Azt gondoltam, hogy a nyertes választhat majd, milyet szeretne.
(Azért, mert ha mondjuk mindet eladom :-)  nem tudom bármelyiket másolni, van amihez az utolsó anyagdarabkákat, szalagokat használtam fel. Bár lehet, hogy egy fabatkát sem adnak a varrományaimért, s akkor itt ülök majd egy valag táska között, :-( s reménykedem, hogy legalább közületek szeretné Valaki valamelyiket.)

A következő adag:







még nincs vége...