2012. március 26., hétfő

elájulva

 (alias swoon)

Így vagyok mostanság a modern quiltekkel kapcsolatban.
Csak közhelyek jutnak eszembe a színekről, formákról és egyéb jellemzőkről, úgyhogy majd egy másik alkalommal próbálom szavakkal indokolni újkeletű rajongásomat.
Ma reggel kerestem meg a swoon szó jelentését. Azt gondoltam, hogy a blokk neve legyen a bejegyzés címe. Hát telitalálat lett!
Tán nem is véletlen, hogy ezt akartam eslőként kipróbálni....
hetek óta nézegetem, szuggerált: varjj meg, varrj meg...

Lelkiismereti és büntetőjogi dilemmában vagyok ezzel kapcsolatban. Nem vettem meg a mintát, nem is Nála láttam először, a Flickr csoport fotóira akadva jöttem rá, hogy Ő tervezte.
Mi a helyes ilyenkor?

A fotókból simán  ki lehet szabni a blokkot.
Inchben vágtam az anyagot, a kicsi négyzetek 2 1/2 x 2 1/2-es méretűek (mint a Jelly Rollsok), a blokk így 40x40 cm lett. És imádom :)
Mutatok egy közelit ahol látszik, hogy a találkozási pontok nem mindig (?!) tökéletesek. Pedig igyekeztem pontosan szabni és varrni is...

Csakhogy a saját kúfőmet is haszánljam, a lehulló darabokat is hasznosítottam. Addig tologattam a maradékot, míg már tetszett az összhatás, aztán varrtam. A naggyal szemben, ezt gőzöltem vasalás közben és tulajdonképpen szebbek lettek az illesztések. Pegig csak 19,5 x 19,5 cm-es és 72 darabból van... még leírni is rettenet. Én nem szeretek apró fecniket varrni! Vagy igen?...
Ti gőzöltök blokkok varrása közben, vagy simán vasaltok?

2012. március 25., vasárnap

hobbi

avagy
"Egy napos alkotószabadság ügyében tessék M. V. Podlozsnajához fordulni."



Ha tagja lennék a TÖMEGÍR-nak, és lett volna szerencsém megtalálni a kettes számú ajtó mögött a fent említett elvtársat, és ő megítélt és megfelelőnek talált  volna, akkor tegnapra kiutaltathattam volna egy írói szünnapot, hogy időben megoszthassam gondolataimat a hobbiról.


A múzsa csókja is hiányzott, ezért körülnéztem a neten; tessék ezeket találtam említésre méltónak:
  • A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a hobbi hóbort, kedvtelés, szenvedély, vesszőparipa. - Ha ezentúl valaki azzal vádol meg, hogy ezmegazvagyamaz a vesszőparipám, elegánsan lerázhatom azzal, hogy nem kényszeres vagyok, csak ez a hobbim. Érdemes volt kutatni :)
  • Mindenek bölcse, a Wiki szerint a korábbi passzió szavunkat váltva  a  szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve.Hobbija az embernek érdeklődés és örömszerzés miatt van, nem anyagi eredményekért. Hobbi például különböző tárgyak gyűjtése, a barkácsolás, a sport és a művelődés is. Az elmélyülten végzett hobbitevékenységnek következménye lehet, hogy valaki alapos ismeretekre, játasságra és készségre, tudásra és tapasztalatra tesz szert egy vagy több területen. A cél mégsem az előbbi, hanem az önmegvalósítás, vágyak kiélése, a személyes célok megvalósítása
Szóval:
Ha passzió, akkor úri. Nekem. Van abban valami felsőbbrendű érzés, ha az egyébként is korlátozott mértékben rendelkezésre álló szabadidőnk egy részét csak a magunk (úri) kénye-kedve szerint tölthetjük. Örömszerzés és önmegvalósítás céljából. Ennél pontosabban szerintem nem is lehet megfogalmazni.
Már kommentben is írtam, az én hobbitörténelmem az idők homályába vész, és egy Gyűrűk ura méretű olvasmánnyá is dagasztható. Annyiféle dolgot kipróbáltam, hogy csuda. Maradjunk most ennyiben. Amikor belevetem magam egy-egy új dologba szinte mindig a kiváncsiság hajt, és kihívást látok a dologban. Képes vagyok-e megcsinálni, megérteni, átlátni, elérni? Ha úgy érzem, hogy igen, jó eséllyel hagyom abba, vagy utána csak ritkán "élek vele".
Nagy rinyálós és lusta is vagyok, így elég sok hobbitevékenység esik ki az érdeklődési körömből.
Aztán van néhány dolog, ami több évtizede kísér. Az olvasás és a varrás pl.
Hogy ez hova megy ki?
Hát oda, hogy tegnap is varrtam. Mert már régóta kíhívást látok egy modern blokk elkészítésében:) Majd mutatom.
És oda, hogy tegnap is olvastam. Újra Bulgakovot. Így húsvét tájára nagyon jó. És nagyon kell.
 

2012. március 21., szerda

divat a magyar 2.0

avagy
hogyan gond/b/oltam újra az idén, természetesen pályázattól mentesen

Néhány hete botlottam bele a Gombold újra! második nekifutásába.
Az ötletet tavaly és idén is nagyra tartom, jó lehetőségnek gondolom kreatívan értelmezni díszítőművészetünket, népművészetünk értékeit fiatalosan tálalni.
Az autentikus hagyományőrzésre természetesen ugyanúgy - vagy még inkább - szükség van,
ám arra hál' Istennek vannak más fórumok és lehetőségek.
Mégis van bennem egy kis rosszérzés: a fb-on létrehozott oldal nagyon "marketingszagú" az én orromnak. Arról nem is beszélve hogy azt ígéri a honlap:
márc.19-e után mi, földi halandók is megtekinthetjük a döntőbe jutott alkotók pályázatát... a döntés megvolt ünnep előtt, a Design Terminál beszámolt róla.
Szóval a türelmetlen kiváncsiak táborát gyarapítom...

Egy ideje varrós-blogos érdeklődésem a patchwork modernnek nevezett ága felé tendál.
Hajlandóságot mutatok ilyen jellegű varromány készítésére.
Egyenlőre a szándéknál, és sok-sok, inspirációnak gépre mentett képnél tartok...

A fent említett két dologot pedig egy általam kreált falikép-terv hivatott összekötni.
Amolyan kósza próbálkozás, ezért örülnék az észrevételeknek.
És igen, tudom, ennek nem sok köze van világban Modern Quilt jelzővel illetett darabokhoz.
Kicsit piros, kicsit fekete, tán még savanyú is, de az enyém :)

Többször írtam, szeretem a népművészetet és falusi lány vagyok a keleti végekről.
Így jutottam arra az elhatározásra, hogy beregi keresztszemes motívumot "modernizálok".

A folyamtábra következik:
A rajzolt mintát egy weboldalon találtam.
Nem tudom Ki a tulajdonosa, de áldja meg az Isten a közzétételért és a minták megrajzolásáért.
A motívum a 40-es években kiadott Keresztszemes munkák című kiadványból való, amire én néhány éve ráakadtam ugyan egy antikváriumban,  megvenni már sajnos nem volt "pénztárcám".
A teljes könyv fel van töltve más gyönyörűségekkel egyetemben - ha esetleg érdekel valakit :)

 Igen, azt is tudom, hogy ennek a képnek se sok köze van egy "tutorial"-hoz, de magamnak így mentettem el:

2012. március 13., kedd

átmentem gyerekbe :)

a szőnyeg egyik fele:
munkaközi 2

másik fele:
tájkép csata után

2012. március 9., péntek

munkaközi

Jó mókának gondoltam.
Az is volt.
Saccperköbö 6-7 óra elfoglaltság
pontosan 27 db virágfej, meg némi mellékes
elgondolása, megragasztózása, kivágása..
És hol vannak még a levélkék, szárak, katicák?
Ezért lett munkaközi a cím, pedig tényleg élvezem :)


2012. március 4., vasárnap

what a sunday

avagy
a kísérőzeném még ma is megállja a helyét
angliusul:))

Kriszta pöttyözött filc csodát hozott a minap.
Erről eszembe jutott, hogy amikor kreatív blogokat kezdtem bújni a top10-emben volt egy portugál lány aki ilyen típusú táskákat készített.
Addig kerestem a lemezre mentett adatok között, míg megtaláltam.
Figyelem, az érzékek tavaszra hangolása követekzik:









Az alkotó neve: Mariela Dias
.
.
.
Táskát varrni...
van-e szándék?



2012. március 2., péntek

zenei indoklás hiánypótláshoz


Szándék van.
Kézzel varrásra.
Mer' hiányzott.


 ...azért ezt nézd meg mert szerintem tényleg tök szép lett...
(bár nem delfin)


...de mit is mondtál, hogy hol játszol, Kiscsillag?...
(én speciel a szgépen mintavariácókkal)


Van-e szándék?
(eddig gondoltam eljutni)

...De tényleg, ugye nem gondolod, hogy ilyen csaj vagyok, mer' télleg nem... :))

2012. március 1., csütörtök

végeztem az idei téllel

Mégpedig úgy, hogy hivatalos utolsó napjára befejeztem a világ legegyszerűbb kötött pulóverét.

Még a meteorológiai ősz derekán kezdtem neki - akkor találtam meg a fonalat az anyaghalom alján.
Évekkel ezelőtt szerettem bele - hol máshol mint egy turiban? Gyönyörű színek, finom puha meleg buklé(?) fonal, pompás szecessziós betűk a címkén...
Ennél szimplább pulóvert szerintem nem is lehet kötni: 2 T betű meg egy cső. Mégis sikerült 4 hónapig szöttyögni vele.
Kötős életem új fejezetének gondoltam, amikor belekezdtem.
Mostanra a fejezetet közjátékra változott :)

Ha már elkészült fel is avattam. Voltak pillanatok tegnap amikor feszítettem mint pók a lucernásban, mert dicséreték a szép pulcsimat; de ahogy kisütött a nap és jólfűtött helyiségekben csordogálni kezdett az izzadtság a hátamon, akkor nagyon biztosan éreztem, hogy túl későn lettem kész.
Mindenesetre olyan lett, amilyenre vágytam, gondoltam megmutatom felvéve is.
A következő fotó "képileg" nem biztos hogy vállalható lenne, mégis sajnáltam magam "lefejezni"..."öngyi" biztos nem leszek:))