Szabad az Istent dicsérni?

 



adventi igazmondós

Holnapután Szenteste.

Akárhogy is tolom el magamtól hetek óta a gondolatot, be kell lássam, nincs hova hazamennem. Eddig itthonról én hazajártam Karácsonykor.

Karácsonykor is.

Most, ha minden jól megy nővéreméknél jövünk össze.

 

Eddig falusi lányból városivá avanzsált nőként határoztam meg magam, ha származásomat firtatta valaki. Olyan emberként gondoltam magamra, aki szereti és tiszteli szülőföldjét. Azt a földet, ahol májusban akácvirágzáskor mézédes a napnyugta utáni levegő. Ahol mindenszentekkor gyönyörű a domboldalra felkúszó, gyertyafényben imbolygó temető látványa. Ahol nyári estéken mindenki a kispadon ül, és ahol majdnem büntetlenül lehetett focipályává tarolni a tsz búzatábláját.

 

Eddig.

 

Mert a fellengzős gondolatok sz..t se érnénekek, mindezek semmit nem jelentenének, ha nem abba a családba érkezem amelyikbe. Ha nem az az otthonom amelyik. Ha a kalandos módon kialakított, mindent látott lányszobámat idővel nem örökli meg a fiam nyaranta.

Úgyhogy be kell lássam, a szülőföldem fogalmának, a gondolatimnak, az élményeimnek egy  nagyon szűk terület a bázisa: egy ház és néhány száz öl. Innen indul és ered minden.

Szerencsés esetben ide is térhet vissza.

 

Készülhettem persze, tudtuk, hogy el kell adni a házat, volt rá néhány hét. Felszedtük a krumplit, letörtük a tengerit, kitettük az eladó táblát. S két hét múlva már nem volt meg a szülői porta.

Mindent gyorsan, pontosan, és úgy tűnt zökkenőmentesen intéztünk.

 

Akkor hogy lehet, hogy  hetek óta nem találom a helyem, mindig indulnék valahová?!

Hogy azt hinném, az Apaért való aggódás és tehetetlen szenvedés mellett ez az érzés eltörpül?

Rettegek attól, hogy elveszítem a nyomokat... a gyerekkorét, az apámét.

 

Ha minden jól megy, Apát kiengedi a kórházból Szentestére.

Ez most elég.

 

 

 

mese adventre

 

ez szeretettel:

 

 

 

ez pedig kézzel:

szép emlékek

régi lemezről, lányszobából:

 - akkoriban kezdtem megszeretni a komolyzenét -

 

 

digitális fényképezőgépről, Zemplénből:
 - mostanában kezdem megszeretni az egész napos bóklászást -

 

 



hexagonitis

 

a kézzel varrás terápás jellegét erősen alátámasztja esetemben az a momentum, hogy mindig kell legyen valami, amit bármikor és bárhol előkaphatok és öltögethetek...

 

beteges voltát pedig az, hogy megint hatszögekben gondolkodtam

 

Az elkészült rózsacsillagok itt figyelnek a nappaliban, várják hogy ráapplikáljam őket az alapra.

Ám itthon mostanság nincs időm varrni.

Viszont utaztunk, és várakoztunk sokszor. Ezért egy új "projekbe" fogtam.

Régebb óta szeretném a drezdai tányér mintát kipróbálni. Természetesen mindig géppel varrva gondoltam a dologra. Eddig. És majd ezután is.

 

 



amit augusztusban megtehettél volna

megteheted októberben is

 

vagyis

 

nyári fotók a keleti végekről

 

 

 

 

 

 

láttatok már fehér fecskét?

 

vasmacskán élő pókot?

 

 

 

nem tudom mi a neve, de a legfinomabb bársonyhoz hasonlít (ránézésre) a levele:

 

sulyom - egy csoda:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak, hogy el ne felejtsük:

a beregi keresztszemes eredendően kék-piros színnel vászonra hímzett kézimunka :)

 

 

 

Szatmárcsekében megfigyelhető a szilva egyik metamorfózisa:

 

 



 

 

Panyolán pedig a másik féle átalakulás tesztelhető:

 

 

 

 



Ide csak kell egy kis magyarázkodás:

a fotó végső konklúziója egy olyan napnak, ahol

du. Szalonna és Bandája kezdte, akikhez bekapcsolódott örömzenélni Unger Balázs... természetesen  később a saját koncerjüket is "végignyomta".

Cimbaliband után Harcsa Veronika - aki nem rokon, viszont tehetséges mint a nap.

Majd Besh' o Drom... na itt maradt el a szandál!



 

Egy kis ízelítőt?

 

 

Pihenés aktívan

 

vagy nem

 

 A legalkalmasabb hely:

mégiscsak egy varrósos blognak indult :)

 

 

Móric napja

alkalmából megejtettem a sorsolást.

Feltöltött elemek híján fotózás nélkül sorsoltam.

A lila virág az Ágota  kislányáé, Lénáé. A cetlin ugyanis ez áll: Lencsibaba :)

 A piros-zöld virág Jutkához kívánkozott.

A zöld bakót nemhiába őrizgettem eddig, csak nem akarja elhagyni a várost, Orsinál marad.

Varrós, keresztszemezős és horgolós kézügyesek, írjatok e-mail-t, hogy hová kéritek az ajándékotokat.

Többi kedves játékos kedvű nőszemély!

Nektek egy kis endorfin-felszabadítót tudok csak mellékelni:

két angol kifejezés ha nálam, ha egyben

avagy

rose star block tutorial

 

 

Először is: elkészült mind a 20 csillag :)

 

 

A minta nem az én fejemből pattant,  a summerfete blogban találtam. Nagyon jó leírás.

A blokk pontos eredete számomra ismeretlen, sok hasonló mintát találtam a neten.

 

 

A csillag motívum gyakorlatilag feldarabolt hatszögekből áll:

 Már az elején elakadtam. Hogyan legyen sok kicsi, és főképp szabályos 4-5-6 szögű papirosom?

Most az elején leírom, hogy itt és most a különböző problémafelvetésekre adott válaszaimmal szembesültök: lehet, hogy van jobb, egyszerűbb, biztosabb és pontosabb... nekem így ment.

Akinek van jobb módszere, kérem feltétlenül írjon!

Ha szoktatok angol paírra varrós technikával "lazítani", biztosan ismeritek a letölthető gráfok oldalait.

Sima képformátumba mentettem egy hexagon gráfot és Paint-tel megrajzoltam az átlóit.

Innen már "csak" két dologra kellett megoldást találni: megfelelő méretben és torzítás nélkül tudjam kinyomtatni. A torzítás lehet, hogy nem mindenkinél porobléma, de a mi gépünk, ha képként nyomtattam, egy kicsit összenyomta a szabályos alakzatot. Csak 3-4 mm-t egy oldalon, de ennyi éppen elég, hogy ne passzoljanak egymáshoz a darabok :(  A következőt tettem: a képet beszúrtam egy World dokumentumba, és akkorára nagyítottam és úgy igazítottam a margókat, hogy egy ilyen nyomtatott oldalt kaptam, mindig egyformát:

 

 Ebből aztán lehetett vágni a darabokat.

Egy csillag nálam 30 cm átmérőjű körbe rajzolt forma, és 5 különböző színt használtam egy-egy formához.

A flickr csoportban többféle módon készített csodadarabokban lehet gyönyörködni...

 

Miután a papírra ráférceltem a textileket, kezdődhetett az összedolgozás. Néhány ész nélkül varrt darab után nekem a következő módszer tűnt a lejobbnak:

 

1./  a belső hatszög összeállítása:

A piros nyilak mentén varrtam össze, a sorszámnak megfelelően.  A szaggatott narancssárga nyíl azt jelenti, hogy ott csak az anyag hátulján visszaöltögettem a csomópontig.

 

2./ a külső karéj összevarrása:

csináltam néhány fotót is:

 

3./ nevezzük egyesítésnek :)

 

Most, hogy így egyben látom, feltételezem, hogy balkezeseknek pont tükrözve eshet kezére a varrás minden szakasza.

 

Eddig jutottam.

Eztán jönne a csillagok egymáshoz varrása szintén hexagon elemekkel.

Pl. így:

vagy így:

Ezeket a képeket jan krentz flickr albumából hoztam.

 

 

Az én megoldásom azonban applikáció lesz.

Ha egyszer formát ölt a takaró,  mutatom.

 

 

 

Egy kis zárójeles ízelítő még, hogy csak 5 szín használatával is mennyiféleképpen nézhet ki a "csillagvirágunk":