2011. július 5., kedd

utaztunk


Mint a fentiek is mutatják azt mégsem írhatom csak úgy lazán, hogy nyaraltunk...
Talán ha azt írom: verőfényes kánikulából indulva megtapasztalva a misztikus ködös ősz hidegét barangoltunk?
Kitalálható a fotóból hogy merre?
(Aki tudja, annak nem ér!)
Csak képeket mutassak, vagy élménybeszámoljak is?

2011. június 21., kedd

naplózás harmadszor

Kisebb technikai pihenő után jöttek a bakók.
Először Hubám állt elő a kéréssel, hogy szeretné az új autóját egy tarisznyán látni.
Autót?!
Egy "mezei" varrógéppel?!




Majd a barátja szeretett volna tigrist.
Tigrist!
Egy egy "mezei" varrógéppel...



A nők sokkal toleránsabbak.
Egyszerű bakókat és táskákat szeretnének :)





Nagyjából itt ér véget a blogolás előtti varrógépes ténykedésem, aki nem hiszi járjon utána :)

2011. június 19., vasárnap

Zöld Sifon News - "varrósos"

Pünkösd ünnepén jutottam csak tűhöz-cérnához, s mivel restanciáim voltak virágokat öltögettem.

Lidérckének azt ígértem, hogy a kitűzője nem lesz Motyi-rágott... Ha láttátok volna a "csomagolást"... a malacunk, ha akart volna se tudott volna így elbánni vele. Írtam is figyelmeztetést, hogy ne féljen felbontani a szörnyszülött levelet, mert a tákolmányból a végén mégiscsak egy kitűző kerül majd elő. Boldog vagyok, hogy Dorka őszintén örült a virágnak. Ezt választotta:


Arra pedig (ó én szerénytelen!) kiváltképp büszke vagyok, hogy megdicsérte a kis kártyát amit kísérőként, köszönetként szoktam ráaggatni a kreálmányaimra.


Ha már itt tartunk bemutatom azt a címkét is, amivel "megjelölöm" a varrományaimat.
Természetesen zöld :)

(értsd: erzsó saját keze által)

Ez jutott eszembe amikor késztetést éreztem arra, hogy jelöljem az általam készített tárgyakat.
Vitaestet indíthatnánk arról, hogy ez nagyképűség-e, vagy puszta emberi ösztön.
Mármint a jelölés.

A két dolog születése között majd két év telt el, így igen eltérő dizájnnal bírnak, s ez okoz bennem némi diszharmóniát. Ám mindkettőt szeretem.
Úgyhogy azt gondoltam, az "eská"-n varrok egy kis ráncot: átteszem szépiába és betűtípusa is hasonul a kártyához. Hátha úgy összeillőbb párt alkotnak...

Másik nyertesem a barátném volt, Akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mit szeretne.
Konkrétan túrt egy színében jól harmonizáló szoknyát a kék-fehér csíkos pólójához, én pedig egy antikolt fém gombot gondoltam hozzá, hogy kicsit "tengerészesebb" legyen.
Itt viselet közben, igaz épp nem tengerpartiasan:


Hosszú ünnep a Pünkösd, úgyhogy végül pirosak:



és a maradék:



2011. június 14., kedd

ballagásra utolsó pillanatban

Talán még nem késő, és Valakinek jól jöhet...
Holnap ballag a keresztfiam.
Nem ajándékot kért, hanem a másik lehetőséget választotta.
Pénzt adni sima borítékban?
Na ne!
Kell valami.
Most ez lett:

Ha bejön a SP fíling, innen elkészíthetitek a "saját gyereket".
Majd egy kis paint-buherával személyessé tehetitek.
Mókának se utolsó :))

2011. június 13., hétfő

naplózás másodszor

Előszedtem a fotóinkat évekre visszamenőleg, hogy nagyjából pontosan következhessenek a varrományok.
Azt írtam a Huba falvédőjéről, hogy kb. 3 éves.
Nos nem. Csak kettő. Múlt.

2008-ban kaptam rá a kreatív blogok böngészésére, bevallom először külföldi oldalakon tátottam a számat. Aztán szép lassan felfedeztem, hogy mi, vagyis Ti magyar nők ebben is milyen jók vagytok.

2009 márciusában szedtem elő újra a varrógépet azzal az elhatározással, hogy a foltvarrást fogom kipróbálni.
Apropóját elsősorban A válságban kell keresni: mivel munkánk gyakorlatilag nem volt és megkattanni nem akartam itthon, ráadásul Theia születését vártuk éppen, ez lett az első foltos munkám:


Minden "gyerekbetegség" látszik rajta, de ez volt az első és máig nagyon büszke vagyok rá.

Közvetlenül utána barátnőm kislányának készült egy zsebes falvédő párnával, ami még most is a kedvencem saját varrományaim közül:




Ezt követte a "nagyfiam" cucca, utána szintén "ismerős gyereknek" egy ágytakaró:



Ezzel egy időre ki is varrtam magam...

2011. június 8., szerda

naplózás másfeledszer,

mert ez tul.képpen a tegnapi, első nekifutáshoz tartozik:




Amikor a Fiam iskolás lett akkor csináltunk neki új szobát, s varrtam ezeket a textileket.
Mivel varrni se tanultam soha, és akkor a patchworkról is csak annyit tudtam mint bármelyik másik ember akit érdekel a művészet és a népművészet, mentem a saját gondolataim után.
Azért is mutatom ezeket a részletfotókat, mert majdem  minden rajta van amit ma már tudatosan használok a varrásban: 
  • applikáció - itt még kétoldalas ragasztó nélkül
  • kézi tűzés - ez ma sem szebb
  • gépi tűzés - már egy komolyabb gépem van, de "ő" külön (rém)történet
  • bélelés és hátlapozás - ebben határozottan okosabb vagyok: már pár centivel nagyobbra szabom mint a fedlapot :-)
  • azt hiszem trapuntonak nevezik azt a technikát amikor domborúra tömnek bizonyos részeket a tűzésben - a sok használatban  az én 3D-m mát épphogy csak látszik(?), de azt elmesélem hogy csináltam akkor, mert szerintem soha többet...
Adott a nő -mármint én- aki azt szeretné, hogy a gyerek falvédőjén a bokrok kilépjenek a 3. dimenzióba is.
Viszont nem olvas, nem kérdez, nincs is kit...
Ezért a közbélés anyagából kiszabja a pontos "ágrendszert" bokronkét kétszer.
Pontosan aláférceli az ágak alá, majd az egész kerek bokor alá is fércel egy kört.
Az így kapott bucit ráférceli  -szigoruan a padlón kisimítva- a fedlapra, majd a bokor körvonala mentén egyenes öltéssel egybedolgozza.
A félkész fedlapot -újra a padlón- összeférceli a béléssel és a hátlappal, közben szentségelve, mert a pontos méretű hátlap mindig "elmászik" valamerre.
A fák és bokrok körvonalai mentén cikk-cakk öltéssel  -csak az van- összevarraja a 3 réteget.
Egyenesben van, már csak körbe kell szegni és bújtatót varrni rá.
Ja nem, ezután kezdi csak tűzni.
Ez azonban már a boldogság maga, mégha lassú boldogság is... :-)

2011. június 7., kedd

naplózás először

Jó ideje motoszkál a fejemben egy sor, de még most se tudom miből is való:
...rendet kell tenni, rendnek kell lenni...
na nem politikai vagy vallási tekintetben,
csupán a saját életemet kell egy kicsit gatyába rázni mert jónéhány dolog már kezd a fejemre nőni.
És én azt nem szeretem.

Azt gondoltam kezdhetném itt, talán az életemnek ezt a szegmensét legkönyebb egyenesbe hozni, hisz a blogolást és a rongyozást űzöm legrövidebb ideje.

 Mivel időközben egyfajta naplóvá avanzsált a fejemben ez az oldal, azt terveztem, hogy teljessé teszem varrásügyileg. A "portfólióm" elég kicsike, kezdhetném ennek a bemutatásával.
Kezdhetném, de hol is az eleje?
Magamat is megleptem, de a legelső nemruhát  kb. 10 éve varrtam, természetesen az akkor pici Fiamnak:


Volt egy kedvenc rugdalózója amin ilyesmi formájú macik pompáztak, s én egyszer úgy éreztem:
"varrok egy párnahuzatot"... s varrtam.
A mackós párna azóta állandó használatban van, sose pihent még szekrényben, minden ágyneműmosáskor megjárja a mosógép bugyrait, feslik is itt-ott, de kit érdekel?!

Következő projekt kb. 8 éves, természetesen saját részre, de jobb fotót most nem találtam:


Ennek a vonulatnak a mentén akkor mutatom a már nem "babás" fiúszobai textileket kb. 3 évvel ezelőttről:



A kispárnát láttátok?
Várom már egy ideje, hogy mikor találja dedósnak, de még mindig ezen alszik... imádom!

Nem lesz ez egyszerű rendrakás Bárki megláthassa :-)