Ma reggel Ejjkukk Dettinél futottam bele egy bejegyzésbe a
DIVAT A MAGYAR
pályázattal kapcsolatban.
Amikor először találkoztam a felhívással a szellemessége engem azonnal levett a lábamról.
Nem titok, hogy nagy becsben tartom díszítőművészetünket és hagyományinkat.
A "régi és ócska" dolgokhoz való vonzódásomról regényt lehetne írni, ám racionális nő lévén a környezetemet nem borítja el/be népművészetünk maradéka, csak néhány autentikus tágyunk van és néhány "újra gombolt".
Ha van időtök, szánjatok belőle a honlap meglátogatására, megéri!
Több mint 400 fiatal(!) pályázó közül 35-en mutathatják be elkészült gombolmányaikat.
Közülük a személyes kedvenceim:
Ilyen pályázattal meg se mernék próbálkozni, azért azt megmutatom, hogy mit jelent az én megfogalmazásomban az, hogy "bejegyzések a zöld sifonból":
5 megjegyzés:
Jók:)
A zöld sifon is:)
Szeretem az újragondolt motívumokat, de a régieket is...
A zöld sifon pedig az újrahasznosítás csimborasszója...:-)))
Hát innen az a sok ihletett "alig"-gondolat...Nagyon klassz!!!
Köszi, hogy felhívtad a figyelmemet!
Most is sikerült rácsodálkoznom népünk hihetetlen kincseire! :-)
A sifon szuper!
Köszi, igen ismerem az oldalt, jól utánanéztem, hová is megyünk, úgy várom....
Hű, nekem is kell egy ilyen zöld sifon:)
Megjegyzés küldése