legyen az új év mottója

Márti dala

 

 

a múlt év margója meg egy kevés kétkezi:

 

 

ékszer még biztosan lesz, talán filcbigyó is :)

 



Szabad az Istent dicsérni?

 



adventi igazmondós

Holnapután Szenteste.

Akárhogy is tolom el magamtól hetek óta a gondolatot, be kell lássam, nincs hova hazamennem. Eddig itthonról én hazajártam Karácsonykor.

Karácsonykor is.

Most, ha minden jól megy nővéreméknél jövünk össze.

 

Eddig falusi lányból városivá avanzsált nőként határoztam meg magam, ha származásomat firtatta valaki. Olyan emberként gondoltam magamra, aki szereti és tiszteli szülőföldjét. Azt a földet, ahol májusban akácvirágzáskor mézédes a napnyugta utáni levegő. Ahol mindenszentekkor gyönyörű a domboldalra felkúszó, gyertyafényben imbolygó temető látványa. Ahol nyári estéken mindenki a kispadon ül, és ahol majdnem büntetlenül lehetett focipályává tarolni a tsz búzatábláját.

 

Eddig.

 

Mert a fellengzős gondolatok sz..t se érnénekek, mindezek semmit nem jelentenének, ha nem abba a családba érkezem amelyikbe. Ha nem az az otthonom amelyik. Ha a kalandos módon kialakított, mindent látott lányszobámat idővel nem örökli meg a fiam nyaranta.

Úgyhogy be kell lássam, a szülőföldem fogalmának, a gondolatimnak, az élményeimnek egy  nagyon szűk terület a bázisa: egy ház és néhány száz öl. Innen indul és ered minden.

Szerencsés esetben ide is térhet vissza.

 

Készülhettem persze, tudtuk, hogy el kell adni a házat, volt rá néhány hét. Felszedtük a krumplit, letörtük a tengerit, kitettük az eladó táblát. S két hét múlva már nem volt meg a szülői porta.

Mindent gyorsan, pontosan, és úgy tűnt zökkenőmentesen intéztünk.

 

Akkor hogy lehet, hogy  hetek óta nem találom a helyem, mindig indulnék valahová?!

Hogy azt hinném, az Apaért való aggódás és tehetetlen szenvedés mellett ez az érzés eltörpül?

Rettegek attól, hogy elveszítem a nyomokat... a gyerekkorét, az apámét.

 

Ha minden jól megy, Apát kiengedi a kórházból Szentestére.

Ez most elég.

 

 

 

mese adventre

 

ez szeretettel:

 

 

 

ez pedig kézzel:

szép emlékek

régi lemezről, lányszobából:

 - akkoriban kezdtem megszeretni a komolyzenét -

 

 

digitális fényképezőgépről, Zemplénből:
 - mostanában kezdem megszeretni az egész napos bóklászást -

 

 



hexagonitis

 

a kézzel varrás terápás jellegét erősen alátámasztja esetemben az a momentum, hogy mindig kell legyen valami, amit bármikor és bárhol előkaphatok és öltögethetek...

 

beteges voltát pedig az, hogy megint hatszögekben gondolkodtam

 

Az elkészült rózsacsillagok itt figyelnek a nappaliban, várják hogy ráapplikáljam őket az alapra.

Ám itthon mostanság nincs időm varrni.

Viszont utaztunk, és várakoztunk sokszor. Ezért egy új "projekbe" fogtam.

Régebb óta szeretném a drezdai tányér mintát kipróbálni. Természetesen mindig géppel varrva gondoltam a dologra. Eddig. És majd ezután is.

 

 



amit augusztusban megtehettél volna

megteheted októberben is

 

vagyis

 

nyári fotók a keleti végekről

 

 

 

 

 

 

láttatok már fehér fecskét?

 

vasmacskán élő pókot?

 

 

 

nem tudom mi a neve, de a legfinomabb bársonyhoz hasonlít (ránézésre) a levele:

 

sulyom - egy csoda:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak, hogy el ne felejtsük:

a beregi keresztszemes eredendően kék-piros színnel vászonra hímzett kézimunka :)

 

 

 

Szatmárcsekében megfigyelhető a szilva egyik metamorfózisa:

 

 



 

 

Panyolán pedig a másik féle átalakulás tesztelhető:

 

 

 

 



Ide csak kell egy kis magyarázkodás:

a fotó végső konklúziója egy olyan napnak, ahol

du. Szalonna és Bandája kezdte, akikhez bekapcsolódott örömzenélni Unger Balázs... természetesen  később a saját koncerjüket is "végignyomta".

Cimbaliband után Harcsa Veronika - aki nem rokon, viszont tehetséges mint a nap.

Majd Besh' o Drom... na itt maradt el a szandál!



 

Egy kis ízelítőt?

 

 

Pihenés aktívan

 

vagy nem

 

 A legalkalmasabb hely:

mégiscsak egy varrósos blognak indult :)