első gyertya

Adventi első gyertyánk nem koszorún,

hanem csak úgy egymagában, a komód tetején árválkodva jelezte az ünnep felé vezető út kezdetét.

Sajnos, az utóbbi években megesett egyszer-kétszer, hogy a várakozás kezdetére nem lett "puccba vágva" (értsd: kitakarítva, feldíszítve) a lakás. Oka kizárólag a munkában keresendő és a második vasárnapra kivétel nélkül bepótolódott minden.

Remélem ez az év sem lesz más pótlás tekintetében, s jövő vasárnapra díszbe öltöztetett lakással öltöztethetjük díszbe a lelkünket.

Mégis más ez az év.

Nehéz hetek vannak mögöttünk, s még nehezebbek előttünk.

Az Apukám nagyon beteg, s ez mindenre rányomja bélyegét.

Szombaton azon törtem a fejem, hogy vasárnap mégiscsak csinálni kellene valami ünnep felé mutató dolgot. Olyat amiben Huba is részt vehet.

Mutatom a végeredményt:

Évek óta készülnek nálunk üvegmatrica dekorációk karácsonyra (is).

Mindig jó móka, sőt ajándékozni is szoktunk:

 Úgy képzeltem el, hogy az idén kicsit patchwork- és ólomüvegszerüre dekorálom a körablakot...

Fogtam egy WC-papír gurigát, levágtam, behajtottam és rajzoltam.

(Kora reggel lévén a kávé teljesen jogosan került a hozzávalók közzé. Csak úgy mondom...)

A maradék üvegmatrica festékeket és kontúrt használtam, ezért lett fémes helyett fekete a körvonal.

Nagyjából leskicceltem hová szeretnék eljutni, így 72 db íves "fecnit" készítettem.

Az ablakot rajzszöghöz erősített cérnával 6 kb. egyforma szögre osztottam, s ezek mentén ragasztottam fel a matricákat.

Két dologban mellényúltam:

- azt gondoltam, hogy a Fiam nagy kedvvel fog segíteni a festésben, de csak néhányra volt türelme; az előző évek gömbös-fenyőfás motívumaihoz képest ez rém uncsi dolognak tűnt.

- az is gondoltam, hogy ennyi darab majd szépen beteríti az egész üvegfelületet, ezáltal adva egyfajta ólomüveg hangulatot... saccperköböre nem lehet területszámítást alapozni.

Így "csak" egy csillagot sikerült összehozni, ám reggel-este hangulatos, és szeretjük.

Amíg festegettem, Hubám készített egy ajtódíszt fenyőgallyakból, az Emberem pedig "vitte a hátán" a háztartást:

Koszorús gyertyagyújtás nem volt, mégis jó kis ünnepindítós nap volt ez...

jó kezdést találtam

a karácsonyhoz vezető ösvényre:

Szeretem

a swinget

Bubblét

és a Karácsonyt

külön-külön is

de triplán...

TRIPLÁN :-)

csak kicsivel több mint

tilda szívből családi függő

avagy

Plágium-e, ha ebben az esetben senkit nem jelölök meg forrásként?

Semmiképp sem önálló ötlet, ám annyi helyen láttam hasonlót, hogy személy szerint nem tudom egy konkrét emberhez kötni ezeket a kedves "lógókat"...

Azért igyekeztem a magam módján készíteni

őszinte szeretettel barátaink házavatójára.

egy kis társadalomkritika

ahol azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy élni tudni kell

Túl vagytok-e már a nyugdíjpénztári reálhozam okozta pozitív vagy épp ellenkező irányú érzelmi felindultságon? Belátásotokra bízom, hogy megbírkóztok-e még egy ilyen történettel :-))

Ahogy majd minden felnőtt ember széles e hazában én is tagja valék egy magánnyugdíjpénztárnak. Az enyém a kedves x-es három bötűs. S mikoron szóltak föntről -ugyan nem a legfelső szintről, de közvetlenül az utána következőről -, hogy bizony az én kis tőkémre is szükség volna a világ megmentéséhez, s ha nem adom, számíthatok rá hogy örök-harag... hááát, gondoltam, üsse kavics: adom.

Hogy nagyon hosszú lére ne eresszem a történetemet, jött az igazolás, miszerint a reálhozamom négyezerhétszáz forint. Mit ne mondjak, megálltam mosolygás nélkül...

Aztán jött a postás. Hozott 3.110,- Ft-ot.

És akkor, ott az ajtóban kitörölhetetlenül feltolakodott a gondolat:

élni tudni kell...

Szóval a 110 Ft-ot odaadtam a kézbesítőnek: hadd legyen Neki is része a az új életfilozófiámból.

A maradékot, gondoltam befektetetem.

Ezen vállalásomra pedig most került sor:

Nem káprázik a szemetek: sorsjegyeket vettem tegnap.

Az összes reálmozamért.

Mer' ugye: élni tudni kell...

Gondoltam építek a fotózáshoz egy várat - érteeed? - ,  de K. Kelemen sorsára jutottam.

Buzgón kapargattunk az este, még meg is köpködtük az ötforintost, legyen szerencsénk.

Közben elterveztem, hogyha meggazdagodom, én biza veszek teheneket, s felfogadom a Szabó baktert tehénpásztornak...

A végeredmény: 1.500,- Ft nyeremény vagy veszteség nézőponttól és pártállástól függően.

De mer' élni tudni kell, azt gondolom,

ezen befektetésem hozama messze meghaladja a nyp-amét, ha figyelembe vesszük, hogy a befizetett tőke ott is eltűnt egy nagy közös cél érdekében.

Annyi kiegészítés még a fentiekhez, hogy a hozamból 800-at az Emberem "kapart ki", így legalább elmodhatja, hogy Ő maga is részesült valamiféle fizettségben.

(Mert egyforma feltételek és háromszor akkora befizetés mellett sem kapott a "hivatalosból" egy árva fityinget sem.)

...

Hogy a címadás első fele duplán is igaz legyen, bemutatok Nektek egy fiatalembert aki nálamnál sokkal frappánsabban fogalmazza meg kritikai észrevételeit:

szöveg 

Zöld Sifon News a fölös készletekről

Elkezdtem az anyagok piacra vitelét.

NEM MEGY EZ KÖNNYEN

Az elmúlt hetetkben elég sok időt szenteltem az előző hónapokban hazahordott "szuperanyagleszbelőle" holmik feldarabolásásnak.  Annyi időm nem volt, hogy színre válogassam, de az utolsó darabot is beszuszakoltam a helyére, s egyúttal moratóriumot vezettem be a vásárlással kapcsolatban.

Itt látható, hogy valóban elértem a kritikus pontot.

Saját mértékrendszerem szerint.

(ráadásul van olyan oszlop amelyik duplán számít)

Semmit nem von le a dolog problematikájából, hogy nem kell a nap 24 órájában szembesülnöm vele :-)

Ha érdekel, a textil-adok-veszek oldalon vírítanak az első fecskék.

Lelki gyakorlatnak is beillik, hogy ne csak olyat tegyek fel ami kicsit kevésbe tetszik.

Ezért ott van az egyik kedvencem is:

indián nyár

Amikor szombat délután beültem a kanapé mögé - szembehelyezkedve az anyagkészlettel -,

a pontos terv még nem volt kiforrott.

Alternatívák voltak:

- írni kéne már egy bejegyzést, amiben nekikezdek az anyaghegy eladásra való felkészítésének azáltal, hogy néhány darab rongyot bedobok a piacra;

- varrni kéne... varrni valamit.

Nem részletezem a dolgot, mert nagyon szeretném mutatni:

Ennyire "énféle" táskát még soha nem sikerült összehoznom.

A szám a fülemig ér, ha ránézek!

Teccik-é?

Zárójeles kiegészítés:

Koncepció nélkül kezdtem neki, csak az anyagok voltak összeválogatva.

Egy-két zsákutcás ötletet is megjártunk:



borzongattatni szeretnék

Most, hogy újra van eszközöm

olvasásügyileg pótolgatom

- suttyomban -

az elmaradt bejegyzéseket.

"karomonszőrfeláll" képeket találtam

Bill Coleman oldalán

ahová

úgy jutottam, hogy

elváltam ágytól-asztaltól :))