naplózás másfeledszer,

mert ez tul.képpen a tegnapi, első nekifutáshoz tartozik:

Amikor a Fiam iskolás lett akkor csináltunk neki új szobát, s varrtam ezeket a textileket.

Mivel varrni se tanultam soha, és akkor a patchworkról is csak annyit tudtam mint bármelyik másik ember akit érdekel a művészet és a népművészet, mentem a saját gondolataim után.

Azért is mutatom ezeket a részletfotókat, mert majdem  minden rajta van amit ma már tudatosan használok a varrásban: 

• applikáció - itt még kétoldalas ragasztó nélkül
• kézi tűzés - ez ma sem szebb
• gépi tűzés - már egy komolyabb gépem van, de "ő" külön (rém)történet
• bélelés és hátlapozás - ebben határozottan okosabb vagyok: már pár centivel nagyobbra szabom mint a fedlapot :-)
• azt hiszem trapuntonak nevezik azt a technikát amikor domborúra tömnek bizonyos részeket a tűzésben - a sok használatban  az én 3D-m mát épphogy csak látszik(?), de azt elmesélem hogy csináltam akkor, mert szerintem soha többet...

Adott a nő -mármint én- aki azt szeretné, hogy a gyerek falvédőjén a bokrok kilépjenek a 3. dimenzióba is.

Viszont nem olvas, nem kérdez, nincs is kit...

Ezért a közbélés anyagából kiszabja a pontos "ágrendszert" bokronkét kétszer.

Pontosan aláférceli az ágak alá, majd az egész kerek bokor alá is fércel egy kört.

Az így kapott bucit ráférceli  -szigoruan a padlón kisimítva- a fedlapra, majd a bokor körvonala mentén egyenes öltéssel egybedolgozza.

A félkész fedlapot -újra a padlón- összeférceli a béléssel és a hátlappal, közben szentségelve, mert a pontos méretű hátlap mindig "elmászik" valamerre.

A fák és bokrok körvonalai mentén cikk-cakk öltéssel  -csak az van- összevarraja a 3 réteget.

Egyenesben van, már csak körbe kell szegni és bújtatót varrni rá.

Ja nem, ezután kezdi csak tűzni.

Ez azonban már a boldogság maga, mégha lassú boldogság is... :-)

naplózás először

Jó ideje motoszkál a fejemben egy sor, de még most se tudom miből is való:

...rendet kell tenni, rendnek kell lenni...

na nem politikai vagy vallási tekintetben,

csupán a saját életemet kell egy kicsit gatyába rázni mert jónéhány dolog már kezd a fejemre nőni.

És én azt nem szeretem.

Azt gondoltam kezdhetném itt, talán az életemnek ezt a szegmensét legkönyebb egyenesbe hozni, hisz a blogolást és a rongyozást űzöm legrövidebb ideje.

 Mivel időközben egyfajta naplóvá avanzsált a fejemben ez az oldal, azt terveztem, hogy teljessé teszem varrásügyileg. A "portfólióm" elég kicsike, kezdhetném ennek a bemutatásával.

Kezdhetném, de hol is az eleje?

Magamat is megleptem, de a legelső nemruhát  kb. 10 éve varrtam, természetesen az akkor pici Fiamnak:

Volt egy kedvenc rugdalózója amin ilyesmi formájú macik pompáztak, s én egyszer úgy éreztem:

"varrok egy párnahuzatot"... s varrtam.

A mackós párna azóta állandó használatban van, sose pihent még szekrényben, minden ágyneműmosáskor megjárja a mosógép bugyrait, feslik is itt-ott, de kit érdekel?!

Következő projekt kb. 8 éves, természetesen saját részre, de jobb fotót most nem találtam:

Ennek a vonulatnak a mentén akkor mutatom a már nem "babás" fiúszobai textileket kb. 3 évvel ezelőttről:

A kispárnát láttátok?

Várom már egy ideje, hogy mikor találja dedósnak, de még mindig ezen alszik... imádom!

Nem lesz ez egyszerű rendrakás Bárki megláthassa :-)

kitűzőt ajándékba

Azt írtam kitűzős típus vagyok
Úgy tűnik nem vagyok egyedül ezirányú rajongásommal.

Nagyon köszönöm Mindenkinek a születésnapi jókívánságokat, nem is gondloltam, hogy a "virtuális" ismerősöktől jövő kedves szavak ennyire hatnak - meghatnak!

A bakók ürügyén már megtapasztaltam, hogy milyen jó érzés ajándékozni olyan Valakinek akit hozzám hasonlóan lázba hoznak a "ringy-rongyból" készített tárgyak. A kitűzőt mint ajándékot valószínűleg emiatt is, hirtelen ötlettől vezérelve dobtam csak fel az előző bejegyzés végén, különleges felhívás nélkül. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan jelentkeztetek érte. Ez azt is jelnti, hogy végigolvastátok amit írtam... ami külön öröm :))

S most megint olvasni vagy görgetni kell hogy kiderüljön mi történt.

A nevek felírása után megalakítottuk a sorsolási bizottságot, mely végül kettő személyes lett:

Huba a Sors keze

jómagam az írnok, a levezető elnök és a felügyelővagymi.

A Fiam indítványozta, hogy vegyük be a bandába Motyit is de én - mivel 3 pzíciót is betöltöttem - simán leszavaztam ezt az ötletet.

Megtörtént a húzás: 

A sorsolást, mivel minden szabályosan és jogszerűen történt lezártnak is tekinthettem volna - mivel én vagyok a "góré" - de akad itt néhány el nem hanyagolható körülmény:

csakileonora az én  okosasszony barátném.

/Az egyik pontosabban, mert nekem CSAK okosasszony barátnéim vannak :-)/

Hétvégén közölte, hogy Ő is játszik, s ha kihúzom, de vissza merem dobni a nevét akkor lesz nemulass... meg egyébként is Isten szeme mindent lát!

Nóri, nem kockáztatnék néhány plusz évet a purgatóriumban:

a meglévő x darab énféle kitűződ mellé választhatsz egy x+1.-ket!

Így történt, hogy a Bizottságot egy 3. taggal is megtámogattuk, s újra "meghírdettem" a játékot.

Őnagysága elsőre nem mutatkozott nagyon segítőkésznek, szerintem megsértődött amiért elsőre nem vettem be a buliba... ám a zöld csábításnak csak nem tudott ellenállni:

Sikeresen megtörtént a második húzás, akarom mondani rágás:

Dorka írj mélt hogy milyen kitűzőt szeretnél!

Ígérem, az nem lesz ilyen Motyi-vert :-)

meglepetés-költemény helyett kitűzőt ajándékba?

Kitűzős típus vagyok.

Ha van ilyen.

Kedvenceim közé tartoznak a virágok mindenféle matériából, formában és nagyságban.

Textilt, olyan énformát viszont sokáig nélkülöztem.

Tavaly aztán ez is meglett, persze az ősi módszerrel: magad uram ha...

Aki szeretne születésnapomra meglepetésként költemény helyett kitűzőt kapni, hagyjon egy kommentet a vágyait illetően, s hét végén meglátjuk ki lesz aki együtt örül velem annak, hogy alig múltam 24-gyel 14 :-)

U.i.:

Nem kell ezek közül választani, ha csiricsárésárgát szeretnél vagy bufordibarnát vagy pillelilát azt is lehet :-))

megérintve

 Nem tudom ki hogyan áll a bloggerrel, én konkrétan hadilábon, puskaporos hangulatban.

Amióta magába omlott, azóta nálam csak nyögve-nyelve, vagy sehogy se működik...

Tegnap délelőttől ma reggelig be se engedett magamhoz, sőt más blogok kommentjeit sem mutatta meg.

Most úgy lehetek itt, hogy az egyik okos barátom javaslatára hagytam a búsba explorert, a firefox-szal próbálkoztam, s lőn... 

S rögtön "meg lettem érintve"  Merci és az ő diófája által.

A diófa számomra is az időtlenség, az állhatatosság, a szépség és az otthon  megtestesülése.

Végtelenül nemes.

Úgy, hogy Senki ne érezze miatta kisebbnek vagy "nemtelennek" magát, sőt

mellette - a nagyszerűségét csodálva,

alatta - a nyári forróságban hűsölve,

rajta - az ágai közé épített tákolmányban lovagot vagy hercegnőt játszva,

vagy benne - ringatva vagy ravatalozva,

egy pillanatra átsuhanhasson a gondolatinkon az élet körforgásának gyönyörűsége, a természettől való elválaszthatatlanságunk biztos tudata.

Hogy ne legyek ilyen pátoszos, azt még tudatom Mindenkivel, különös tekintettel Mercire: a bukógát melletti nagy ligetes terület és az odavezető töltés teteje diófákkal van teleültetve!

a mi hazaink I. - mostmár nálam is - köszi csajok!

Szabolcs-szatmári lány lévén "hazai" ajánlót írok, az ország keleti részébe, az Erdőhátra invitállak Titeket.

Sok fotót mutatok különböző évekből datálva, ugyanis nálunk nem nyár a nyár, ha legalább egy hétvégét nem töltünk el itt!

Bázisunk mindig Túristvándi, ott is Karmacsiék Erdőszéli Vendégháza a Túr és a Vizimalom mellett.

Ani és Zoli csodás vendéglátók, nem mindennapi emberek; ha errefelé jártok és nem is itt szálltok meg, akkor is nézzetek be hozzájuk legalább egy lekvárkóstolás erejéig!

A falu "fő vonzereje" a szépen felújított vizimalom. A neten rengeteg fotót láthattok róla ezért én csak "részleteiben" idézem:

Vizivilág ez a javából, a falut a Túr több mint kilencvenszer(!) kanyarogja körbe.

A vízhez ilyen formán kapcsolódik az első dolog amit Bárkinek, de tényleg Bárkinek tiszta szívből merek ajánlani én, aki imádom nézni a vizet, de félek tőle mint ördög a tömjénfüsttől... vagy még inkább szenteltvíztől, hogy a víznél maradjunk :-)

Bűn lenne kihagyni a kenuzást ezen a vadregényes csodavizen.

Konditól és időtől függően néhány órától néhány vadkempingezős napig is terjedhet a Túr-túra ideje.

Nem egyszer jártunk úgy, hogy órák óta "csorogtunk" vagy eveztünk folyással szemben amikor emberi hangokat hallva, úgy gondoltuk, hogy Kölcsében és Nagyarban vagyunk...  valójában kb. 3 utcányit "haladtunk".

Impressziók következnek:

A víz a legtöbb helyen max. 1 méter mély és igen lassú a folyása, mivel Sonkádnál "meg van buherálva": a víz nagy része egy mesterséges mederben folytatja útját a Tiszáig. Szóval "ott, hol a kis Túr siet beléje" már régen nem Nagyarban van, hanem Tiszakóród és Szatmárcseke között egy duzzasztógáton keresztül folyik a nagy folyóba.

A bukógát az Emberem és a Fiam számára, akik mindketten kétéltüek, a világ talán legcsodálatosabb helye!

Van hogy ilyen:

De ilyenkor szeretjük igazán:

Hogy mi a legjobb? Ugrálni a stégekről, fákra kötözött kötelekről, pihizni a diófák alatt, bemászni a vízesés alá, úszkálni a Túrban, vizibiciklizni, lángost enni, nézni a Tiszát...

Ne tévesszen meg Senkit, hogy alig lát embert a képeken, direkt olyanokat válogattam, amin inkább a természet a főszereplő.

A gát Aniéktól kb. egy óra kényelmes kerékpározással elérhető egy olyan úton keresztül, ami meg az én szivemcsücske. Egy védett hagyásfás legelőn keresztül vezet az út. Ennél szebb ligetes területet még nem láttam.

2006-ban egy óriási viharban sajnos a famatuzsálemek jó része elpusztult.

Az összes környékbeli települést érdemes megnézni, ám zárni egy naggyon fontos információval zárok: Kölcsében ki ne hagyjátok a fagyizót, mert ott olyandeolyan finomat ehettek amit csak nagyon ritkán. A falu központjában a harangláb mellett áll egy csodakert közepén. Ja, és 5 dkg egy gömb fagyi... emlékszik még Valaki az ilyen méretű gombócokra?