Már egy hete csak...

életem első blogdíjára gondolok...

Kankalin az adományozóm.

Sokat agyaltam (majd egy hetet), hogyan tudjam jól megköszönni...

Tehát:

Kedves Kankalin, kedves Valaki, aki kitaláltad ezt a díjat!

Ezúton szeretném megköszönnni, hogy eddigi rövid blog-életpályámat ilyen rangos díjjal jutalmaztátok!

Virtuális élet-beli alakításom nem jöhetett volna lérte

a rendezőm: Mr. Jóisten,

producerem: azuramTibi,

kollégáim (nem is vagyok nagyképű): a tehetségesnél tehetségesebb bloggerinák

hathatós segítsége nélkül.

Azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire passzol hozzám ez a díj az maga logó:

a fantasztikus séf által felmutatott csokornyakkendős vagy méginkább bajszos büszke halacska.

Köszönöm mégegyszer, harcsa erzsó voltam :-)

(Itt már próbálnának leterelgetni a vörös szőnyeggel borított pulpitusról, de egy díjazott nem hagyja magát...)

És köszönöm Huba, köszönöm Anya, köszönöm Apa, köszönöm kedves...

(És kitépték a kezemből a cetlit!)

És a következő 10-es díjazott:

10 x is szeretném megköszönni Julcsinak a kezdetek során nyújtott rendszeres támogatást!

(Ekkor húznának ki a bal fenéken, itt a vége, fuss el véle...)

Mai varrományaimmal

még mindig rózsaszínben utazom:

Eddig "ő" okozta a legnagyobb fejtörést:

Jönnek a sárgák, kékek, pirosak...

Apa (Anya, Bárki aki látja) kezdődik!

A szó szoros értelménben.

Magam sem tudom még pontosan mi, és hogyan, de ma elkezdődik.

Az 1. számú versenyző:

 

A ketteske:

folyt.köv.

jelzők nélkül

Nem tudom megállni:

olyan koncerten voltam tegnap este, hogy majd kiestem a cipőmből!

Csík - Rackajam

Volt ott minden: a kuruc romantikától meg a kentucky szaporától még a galagonya is izzott!
Külön-külön is imádom őket, de hogy együtt mire képesek:

Szerettelek, nem kellesz már c. népdal HOBÓ Viharban születtemjével?!
Tegnap esti felvétel, nem a legjobb minőségű a kép, de a hang élvezhető,  kérlek-kérlek hallgasd végig!

Ha már belejöttél a hallgatásba:

Igaz, hogy a múltkor is a szatmárit mutattam, de ez sokkal jobb, ugye?

Hát ezért volt gond a cipővel, büntetés egy ilyen korcetet ülve hallgatni!
Pedig az új cipőmet vettem fel :-)

napi mosoly

Internetes körlevél vicces, de "realista" fotókkal: miért kell a fiúknak szülői felügyelet címmel.

Ez a kis vörös pofazacskós a kedvencem:

Ami megmosolyogtatott az egy régi történet ennnek a fotónak az apropóján:

Történt az eset egyszer hajdanába, amikor még csak nagynéni voltam.

Egy belvárosi gangos ház felső emeletén éltünk, a földszinten idős házaspár, a bácsi mindig a gangon üldögélt.

(Arról is lehetne vicces történetet írni ahogyan éltek, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

Egyszer tesóim mind a négy gyereke nálunk volt felvigyázás ürügyén.

Kettő lány, kettő fiú, kb.5-6-7-8 évesek lehettek.

(A számok nem intervallumot jelentenek,

egy időben a szüleimnek minden évben érkezett egy-egy unokája.)

Szép idő lévén nyitott ajtó mellett a gangon játszottak.

Gyakorlatlan voltam gyereknevelés terén, nem sejtettem, ha 4 gyerek csendben van, az bizony nem jót jelent.

Arra eszméltem, hogy a bácsi istentelenül kiabál.

Ezek a jóravaló gyerekek azt játszották, hogy ki tudja LEKÖPNI az öreget!

Sokat rontott a helyzeten, hogy sikerük volt...

Majd elsüllyedtem szégyenemben.

Gondoltam,  nevelni kell ezeket az ördögfajzatokat!

Arra utasítottam őket, hogy kollektíve lemennek a bácsihoz és bocsánatot kérnek.

Ez a minimum.

Bűnbánó képpel elindultak le, én meg fentről hallgatóztam, nem mertem az öreg elé állni.

Meg is lett a következménye:

Szépen felsorakoztak az udvaron és nagyon-nagyon illedelmesen bocsánatot kértek azzal az indoklással, hogy véletlenül kiesett a nyál a szájukból...

ÚJRA-VÉG(R)E!

Tegnap ebéd előtt lett készen az első nagy takaróm, s annyira meg akartam mutatni, hogy lányos izgalmam és blogolás-béli bénaságom okán  keringtem a virtuális térben, mint ama bizonyos gólyaizé a levegőben, de sehogy se sikerült az éterbe küldenem a fotókat.

Újra próba:

Nagyon büszke vagyok magamra :-) ...   meg realista :-(  ... is, ezért ha nálam avatottabb szem látja és hajlandó okításul néhány intelmet intézni, hajlandó vagyok hóttig tanulni!

Azt még szeretném elmondani, hogy életemben először próbáltam ki a szabad tűzést és nagyon élveztem!

jó kör

Mintegy mellékesen ilyen kis finomságokat találtam ma...

ugyanis

jegyet venni voltam a Csík Zenekar keddi koncertjére.

Vendégeik: Ferenczi György és a Rackajam.

Ízelitő Tőlük:

(Egy kis szatmári, ha már jelen sorok írója szabolcs-szatmári falusi lány eredendően...)