Adventi első gyertyánk nem koszorún,
hanem csak úgy egymagában, a komód tetején árválkodva jelezte az ünnep felé vezető út kezdetét.
Sajnos, az utóbbi években megesett egyszer-kétszer, hogy a várakozás kezdetére nem lett "puccba vágva" (értsd: kitakarítva, feldíszítve) a lakás. Oka kizárólag a munkában keresendő és a második vasárnapra kivétel nélkül bepótolódott minden.
Remélem ez az év sem lesz más pótlás tekintetében, s jövő vasárnapra díszbe öltöztetett lakással öltöztethetjük díszbe a lelkünket.
Mégis más ez az év.
Nehéz hetek vannak mögöttünk, s még nehezebbek előttünk.
Az Apukám nagyon beteg, s ez mindenre rányomja bélyegét.
Szombaton azon törtem a fejem, hogy vasárnap mégiscsak csinálni kellene valami ünnep felé mutató dolgot. Olyat amiben Huba is részt vehet.
Mutatom a végeredményt:
Évek óta készülnek nálunk üvegmatrica dekorációk karácsonyra (is).
Mindig jó móka, sőt ajándékozni is szoktunk:
Úgy képzeltem el, hogy az idén kicsit patchwork- és ólomüvegszerüre dekorálom a körablakot...
Fogtam egy WC-papír gurigát, levágtam, behajtottam és rajzoltam.
(Kora reggel lévén a kávé teljesen jogosan került a hozzávalók közzé. Csak úgy mondom...)
A maradék üvegmatrica festékeket és kontúrt használtam, ezért lett fémes helyett fekete a körvonal.
Nagyjából leskicceltem hová szeretnék eljutni, így 72 db íves "fecnit" készítettem.
Az ablakot rajzszöghöz erősített cérnával 6 kb. egyforma szögre osztottam, s ezek mentén ragasztottam fel a matricákat.
Két dologban mellényúltam:
- azt gondoltam, hogy a Fiam nagy kedvvel fog segíteni a festésben, de csak néhányra volt türelme; az előző évek gömbös-fenyőfás motívumaihoz képest ez rém uncsi dolognak tűnt.
- az is gondoltam, hogy ennyi darab majd szépen beteríti az egész üvegfelületet, ezáltal adva egyfajta ólomüveg hangulatot... saccperköböre nem lehet területszámítást alapozni.
Így "csak" egy csillagot sikerült összehozni, ám reggel-este hangulatos, és szeretjük.
Amíg festegettem, Hubám készített egy ajtódíszt fenyőgallyakból, az Emberem pedig "vitte a hátán" a háztartást:
Koszorús gyertyagyújtás nem volt, mégis jó kis ünnepindítós nap volt ez...
1 megjegyzés:
Nagyon jópofa lett az ablakdísz, pedig nem is voltam eddig odáig az üvegmatricáért! Igazán ízléses! Majdnem olyan, mint egy rózsaablak! :-)
Klassz ez a készülődős időszak, még akkor is, ha mindig van valami csúszás benne... (Nálam sincs ez másként és idén meg pláne nem...)
Édesapádnak pedig őszintén kívánom a gyógyulást, hogy ne az aggodalom nyomja rá a bélyegét erre a várakozássokkal teli időszakra, hanem az örömteli közös ünnepé lehessen a főszerep!
Szeretettel: Kriszta
Megjegyzés küldése