2014. március 11., kedd

provence-i vegyes bazáros

Sok-sok idő múlt, s történések vannak mögöttem mióta nem jártam erre.
Tavasz van, hétágra süt a nap, zöldül a fa az udvaron.
Kezdjük újra zenével kísérős utazósos bejegyzéssel.


Alig rizsával, inkább csak képekkel.
Inspiráljon, vigyen el...
CADENET
A falu egy domboldolra kúszik fel a Luberon lábánál.
Sógornőm otthona.
 A francia vidéki lét külsőségei januárban:











Meg kell tanulnom a kézifékes lejtőn való elindulást - alföldi autóvezetőnek extrém sport itt vezetni.



Nem tudtam betelni a kopasz fák formájával - mindegyik egy modern szobor.
És ahogy árnyékot vetnek a házak falaira...

Azt hittem, hogy a petanque-mánia csak afféle folklór-mese... hát nem!
Ahogy eláll az eső, a templom előtti pályákat ellepik a népek - nemre és korra való tekintet nélkül.
Szemben természetesen a kocsma.




A domb tetején álló haranglábtól ellátni egészen a Mont Sainte-Victoireig.






LOURMARIN
Az egyik szomszéd település, a legszebb francia falvak közé sorolják.
Tényleg gyönyörű, de majd' mindig esett, amikor odaértem.





CUCURON
Egy másik szomszéd falu. Megfagytunk, de nagyon megérte - még úgy is hogy nem ült a medencénél a Bor, mámor, Provence szereplőgárdája :)








VAUGINES
Újabb szomszéd. Csak egy kör erejéig.




AIX-EN-PROVENCE
A vizek és az elegancia városa egy kisebb Andrássy úttal a központban.
  















AVIGNON
A középkori városfal úgy öleli körbe az óvárost, hogy az önmagában is gyönyörűség. A hely ahol a kolbászból kerítés asszociációja mentén azzal érzékeltetném a valaha volt és jelenlegi jólétet, hogy azt mondom: márványból van az utcák burkolata s egymás hegyén-hátán a legkülönfélébb vendéglátóhelyek, galériák és elegáns üzletek.



Kontrasztok minden formában.

A legendás lazaság és szépérzék mindenütt megjelenik.




A pápai palota melletti katedrális tetején álló arany Mária szobor mintha mindig rád figyelne...




A színház előtti körhintán már meg sem lepődök - pont jó helyen van.
Pont jó helyen vagyok.



BONNIEUX
csodás, pazar, szájtátós - 1. felvonás
















ROUSSILLON
csodás, pazar, szájtátós - 2. felvonás
(ez a fotó természetesen az internetről jött illusztrálni)



 






Ímhol itten a szinopszis: gyerek, régi házak, csodás tájak (bár ebben az esetben erősen el kell vonatkoztatni a látott festéménytől), patina, napsütés (amikor nem esett), meg én.




2013. július 19., péntek

utolsó pillanatos apró fecnis

 
holnap kell "leadni", most fejeztem be
 

 
pedig félkészen pakolgattam mindkettőt egy ideje

 
azt is mondhatnám,
hogy madárlátta UFO-kból készült a közös rám eső része
:-)


2013. június 4., kedd

2013. május 15., szerda

akácvirágzáskor

Apámról
 
 
 
Néhány napja az Emberem egy öl akácgallyal jött haza. Ahogy terült szét az illat a lakásban, úgy borított el engem a kétségbeesés, egyre jobban marta a torkomat a fájdalom.

Otthon szinte harapni lehetett az édes levegőt langyos májusi estéken.

Apa március elején elment.
Már menni akart.
Elengedtük.

Viszem a mindennapokat, jól vagyok.
Többnyire.

Olyankor is jól, amikor barátném elvezet Pestig meg vissza, csakhogy végre varrjak útközben megint, s hazafelé lehúzza az ablakot és a lelkemet betöti az akácillat.





2013. március 29., péntek

...
mielőtt. Még nem tudni, mi előtt.
Csak a várakozás, mint egy fontos
sajtókonferencián,
újságírók és tanítványok ajaklesése,
hogy vajjon mi előtt ez a mielőtt
...
...
az én emlékezetemre.
(Egyébként nem kell
sem sírkő, sem pantheon.
Ki rám gondol, attól
elég egy kavics
láthatatlan síromon.)