csak rövidek

birtokon belül a falvédő

azaz

Theia a francia mininő :))

Boldogkőváralja:

I. Gönci Barack Fesztivál:

 ezek meg csak úgy, inspirálódni:

nem utolsósorban és főképpen még időben szólok!

- részletes program itt -

ma van a napja

amikor a legkedvesebb két

"nemvarrós" alkotásom közül

az egyik áldozatául esik a hőségnek

 a kép címe legyen before :)

ritka, viszont bő lére eresztett

Az e havi vegyes bazáros beszámoló első két foglalatossága is öszefüggésbe hozható Ritával és az Ő foltjaival.

Hétvégén részt vettem életem első foltos táborában, és innentől kezdve tul.képpen hivatalosan is tagja vagyok a Szivárvány csoportanak. Ez kicsit fennköltnek hangzik, ám a felvételi procedúra korántsem volt formális. Szombat délután Vali a szemközti sarokból átkiabálta, hogy: Na, jössz akkor szeptembertől?. Én meg mondtam, hogy jövök. Így "varrtam be" magam :)

Szóval Hortobágyon táskát tanított varrni Rita. Egy japán táskát, amin minden van ami táskán előfordulhat. Szerintem. Nem volt időm előkészülni, így célként se lebegett lelki szemeim előtt, hogy egy új vállravalóval térek haza. Viszont már régen szerettem volna megtanulni papírra varrni.
Kijelenthetem, hogy már tudok:

Aki gondolkodik ilyesmin nyugodtan kezdjen neki, mert sokkal egyszerűbb mint gondolnánk, és tényleg semmi máshoz se fogható pontossággal lehet apróka textileket egymás mellé varrni.

Első vágások egyike:

Nap végén búsúló juhászt imitáva, pedig biz'Isten élveztem:

 Szombat esti csoportkép táskás részlete, ahol egyértelműen látszik, hogy a táska megvarrása nem volt teljesíthetetlen feladat a profiknak, ám én a nap jó részét eltrécseltem... tökéletes volt így:

 És kibicnek is nagyon jó voltam. Elméletben már tök könnyen össze tudom rakni ezt a darabot...

Köszi Rita a napot, az élményt és a fotókat is!



Az anyagos rendrakós projekt (ami már ősszel is porondon volt) sikerében is része van a Ritáék vállalásának. Guinness rekordkiserletükhöz kért anyagok előhalászása a káoszból szinte esélytelen volt, ezért nekiduráltam magam és néhány napig húzva-nyúzva, de rendet tettem az anyagok között.Sajnálom, hogy nem csináltam előtte és közben fotókat, mert akkor lenne igazán látványos a különbség illusztrálása.
Így jöjjön a sose volt - és talán sose lesz - Rend bemutatása:

Csak azt nem értem, hogyan működik fizikailag ez a dolog?! Onnan indultam, hogy őskáosz volt ugyan, de a kanapét helyére lehetett tolni, tehát minden elfért ezen a helyen. Kipakoltam mindent. Három doboznyi papír, tankönyv és újság megy papírgyűjtésbe. Három nagy nejlonszatyornyi  műszálas, kopott és használhatatlannak ítélt angyag is kukában landolt. Helyettük csak ez a polcváz került be, mégis épphogycsak sikerült mindennek helyet találni. Minden anyagsor duplán van, ha keresgélni kezdek, az első stócokat ki kell  szedni...
Szóval alig-rend van nálam :)

Ha már dolgoztunk pihenjünk is alapon, kirándulás következik.
Az iskolai vakációt és a bizonyítványt megünneplendő Tiszafüredre mentünk a Robin KalandSzigetre. Alternatíva volt még a poroszlói Ökocentrum is.
Úgy gondoltuk, hogy egy napra sok lenne a két látogatás, és Huba dönthetett. A kalandparkot ígéretesebbnek  (értsd: férfiasabbnak) gondolta.

Kis ízelítő az "épített ösvényből":

Mászófal, tetejéről induló 300 és 400 m-es kötélpályákkal.
Ezekért is fizettem ugyan, de nem koptattam őket:)

Tanösvény a lombkorona szinten:

Kötélpálya sok-sok-sok elemmel és egy elégedett mosollyal:

Amikor a besz..iság párosul a technikátlansággal:

Az előtérben az Emberem, arcán sugárzóan gyermeteg vigyorral, háttérben a Gyerek (apja fia!), horizonton a szuper szabadstrand:

A strandon van aki (na ki?) alszik, van aki tenyérnyi kagylókat mutogat:

és van aki öltöget:

 Útban hazafelé, a Hortobágyon sétára indulva pedig ilyen giccsporos, mégis varázsos naplemente fotózható :)

Jóccakát, remélem felétek elviselhetőbb a forróság mint a zöld sifon környékén! :))

a hét vicce

avagy

a hét kérdése:

Neked mi a kedvenc nyári ruhadarabod?

Jajj, ne má'! Hát hogy lehet ilyet kérdezni?

Erre nap mint nap újra kellene fogalmazni a válaszokat, vagy legalábbis regény méretű felsorolást és trilógiává duzzasztott indoklást kellene írni. És akkor a vágyott, csodált holmikról még nem is beszéltünk. Sőt, szívem szerint a kiegészítők se maradnának ki...

Most mit írjak?

2012. május 26-án ezek voltak a kedvenc darabjaim:

- turkálóból szerzett 300 Ft-os selyemruha

- nem emlékszem honnan való fekete virág kitűző

- akciósan, évekkel ezelőtt vett alkalmi táska

- Csórából vett fekete bőrszandál 2.000,- Ft-ért.



rózsacsillagok másodszor

Most, hogy végre meg-megmutatja magát a nap, csináltam fotókat:

(Csak) majdnem pontosak a színek.

Így egymás mellett látva őket nekem nagyon hiányzik a piros. Olyan igazi: pipacsos-cseresznyés.

Meg citromsárgás is kellene, meg szép kékes, meg narancsos, meg persze zöld még, és .....  :)

Rohadt Gallagherék!

avagy

Altair két kérdését egy csapásra

Szuper a hét kérdése: kedvenc tv sorozat.
Érdekes a múlt hét gondolata: milyen virág lennék?
Az még nem kiforrott, hogyan hozom a két választ egy tető alá, valószínüleg csak két külön fejezetecskét leszek képes produkálni, úgyhogy a huszárvágás ezúttal elmarad...

Kapóra jött nekem a hét kérdése!
Egy ideje piszkozatként létezett a bejegyzés címe, Segítség, sorozatfüggővé váltam! alcímmel :)
Nincs mit szépíteni,
 a Miért éppen Alaszka? óta (ami szintén megérne egy külön bejegyzést) az első olyan tv-sorozat ami miatt hajlandó vagyok ébren maradni, akár többször is megnézni lemezről(!!) és mindannyiszor élvezni is a látottakat, az a Shameless. Magyarul Szégyentelenek címen fut.
Egy chicagói csóró famíliáról szól az amerikai sorozat.
Ezt vetítik nálunk.
Amennyire szórakoztat, annyira el is borzaszt fel is zaklat.
 Aggodalmat keltően poénos és valóságszerű.
A fent idézett langyos kis mondat majd' minden részben elhagyja Kevin száját... sose ok nélkül.
Kevin a szomszéd fiú, aki nemmellesleg a csapos is a krimóban, ahol a törzsvendégek legbebetonozottabb tagja maga Frank Gallagher, a nárcisztikus alkoholista, aki családfői és főszereplői minőségben 6 gyerek szerető apukáját alakítja. Minden gyerek páratlan a maga nemében. De tényleg.
Utána kell járni :)
.
.

A milyen virág lennék kérdést pedig nem önboncolgatásra haszánlom, inkább vágyak következenek:

olyan tulipán, mint amit Mazzag István fest:

pipacsmező Povance-ban:

vagy virágos kert, ahogyan azt Klimt tudja:

a tiszteletrűl és az őt megérdemlő tulajdonságokrúl

úgymint

böcsületrűl, emberségrűl meg tehetségrűl

Gizi.

Csak így hívtuk háta mögött rettegett vénlány magyartanárnőnket, aki ha úgy érezte terméketlen talajra hullatja gondolatait, magából kikelve tépte szét a mércét meg nem ütő füzeteket, miközben tápos csirkének és más efféle, életre nem való lényeknek titulált minket.

Mégis Ő volt aki most eszembe jutott a tisztelet szó hallatán. Duplán, sőt triplán.

Ennyi év távlatából már könnyű biztosan állítani, hogy olyan nagy műveltségű Tanár és Nő volt, aki még ma is hat... de az az igazság, hogy már tizenévesen is tiszteltük: féltük ugyan, mégis csüngtünk a szavain.

Tőle tanultuk meg, hogy a becsület mindennél többet ér és embernek kell maradni minden körülmények között. Vagy legalább próbálkozni kell vele... Mert - szinte bizonyosan - lesz olyan, amikor majd legszivesebben szembeköpnénk magunkat. Ilyenkor is tudjuk azonban, hogy vannak előttünk példák, utak és nyomok, amikbe vissza lehet találni. Tiszteljük magunkat annyira, hogy kövessük őket.

Tőle tudom, hogy az élet hosszú távon igazságos, és hogy nincsen bűn bűnhődés nélkül. Hogy nincs élet érzelmek és szerelem nélkül. Hogy mindegy mit tanítanak történelem órán, csak azt higgyem el, amit a nagyszüleimtől hallok. Hogy olvassak Orwellt, Shakespearet, Örkényt, Merlét, Dosztojevszkijt is. Főként Adyt, és ne érdekeljen hogy vérbajos volt vagy táltos-e, s mások hogyan elemzik... arra figyeljek ahogy a lelkem mozdul.

Tiszteljük, mindig tiszteljük a tehetséget lett légyen az művészi, tudományos vagy bárminemű emberi kiválóság... és közben fogadjuk el, hogy mindannyian emberből vannak: gyarlóak és esendőek, olykor kicsinyesek, máskor kisstílüek...

Egyedüli példány.

Ilyen az ember.

Volt már hogy elveszett a nyom...

de olvasok és mozdul a lelkem;

kiválóbbnál kiválóbb alakokat látok magam körül

akik tiszteletre méltóak, és (vagy de) hál'Istennek emberből vannak.