folt, végre varrás

Itt még foltosan, s csak 95%-ban készen, de tegnap kisütött a nap és azt reméltem, hogy színhelyes fotót készíthetek... Az igazság azonban valahol másutt mutatja a tutit.

Próbáljátok a 3 fotó színeit vegyíteni lelki szemeitek előtt...

na,

azok a finom rózsaszínek-pasztellek az igaziak.



A "rizsa":

Múlt héten már olyan "kétkezi-dolog" hiányom volt, hogy komoly kísértést éreztem megstoppolni a fiam dzsekijén esett kis szakadást, vagy megvarrni végre a székpárna elszakadt rögzítőszalagját.

S ez mindenképpen intő jel.

Szerintem (vagyis inkább remélem) nem vagyok egyedül azzal a személyiségvonással, hogy kreatív dolgot varrni nagyon szeretek, de egy nadrágfelaljazást, ne adj' Isten egy leszakadt akasztó visszavarrását, horribile dictu egy asztalterítő körbeszegését úgy tudom kerülni, hogy csuda!

S mindezen dolgok elnemkövetése miatt még csak komoly lelkiismeretfurdalásom sincs.

Így esett, hogy a varrógép dobozában és anyagok tetején jobb sorsukra várakozó ruha- és textilneműket finoman félretéve, nekikezdem Panna takaróját elkészíteni.

Azért ezt, mert azt reméltem, ha a hétvége egyik napját rászánom, készen is leszek vele...

Szombati és vasárnapi egész napos ténykedést követően tartok itt. Nem tudom eldönteni, hogy ez menyire lassú (mert biztos nem gyors) folyamat, de a két nap alatt gyakorlatilag a mosogatáson, a maradék étel felmelegítésén, egy bundáskenyér- és krumplisütésen kívűl semmi "háztartásit" nem csináltam (azt is csak két személyre). Mondjuk nem éppen bébi méret, 90x120 cm.

A lényeg, hogy készíthettem valamit végre, és ezt csak az értheti, aki járt már hasonló cipőben.

Meg tán az a fiúgyermek is sejt valamit az anyja vágyaiból, aki hagyja, hogy egész hétvégén el legyen hanyagolva néhány rózsaszín rongydarab miatt...

Nagyon szeretem a színeit, és sikerült a négyzeteket úgy elhelyezni, hogy nincs két egyforma egymás mellett, a szecesszióra hajazó betűi pedig a szivem csücske :)

folt, de nem varrás

Tegnap a gép kiszöszölése után, folytatva a varrást, ilyen foltok estek a takarón.

Nem kísérleteznék, ha Valaki tanácsot adna, hogyan lehet legegyszerűbben eltávolítani a gépolajat(?) az anyagból? Előre is köszönöm.



élni tudni kell

ahol az is nyilvánvalóvá válik, hogy
-élek még

- egy kis társadalomkritikára most is kapható vagyok,

- lehet valamicske igazság az inverz közhelyben, miszerint is vigadva sír a magyar

A rádióban hallottam, hogy Mo. a költségvetési lyukakat igyekszik betömködni.

Csak zárójelben és roppant halkan: ha csak ennyi lenne...
(Ide most képzeljetek egy elegáns kézlegyintést.)

Nem asszociálok minden fülembe jutó információ hallatán, de most beletrafáltam a KÉPzettársításba és szereztem magamnak néhány vidám percet ennek a siralmas hírnek a hallatán.

Aki eleget élt már (értsd: hosszabb-rövidebb ideig a szocializmus nevű csodában), az biztosan ismeri Nepp József rajzfilmjét, a Megalkuvó macskákat Hoficicával és Koóskandúrral.
Ez ugrott be:
"...minden lukba dugó legyen, ez a végső cél..."

Végignéztem, s még ilyen pompás sorokra leltem:
"...okosabban kéne félni, annyit mondhatok..."
meg
"...tudom, hogy nem rajonghat értrem minden egér, viszont én azért vagyok, hogy te ne is legyél..."
vagy
"...nehéz a nehézséggel szembenézni..."
és
"...üresen áll az asztalon a jó tejesfazék...".

Remélem kis szürke barátaim már Ti is mosolyogtok, vagy mosolyogva szentségeltek :)

Mindannyiótoknak boldog Ünnepet kívánok!

"várakozik" a lakás

Íram már, hogy  díszítjük karácsony előtt a lakást...

hol egyszerűbben, hol gazdagabban - ám mindig ugyanazokat a színeket használva.

Az ünnep számomra bordó, zöld és arany.

Az arany, mint alternatíva igen ellentmondásos az esetemben:

semmikor máskor, se ruhát, se ékszert, se dísztárgyat nem tűrök magamon v. magam körül ha az az említett színben pompázik.

Ilyenkor meg kimondottan igénylek egy kis "giccsport" és azzal biztatom magam, hogy ez még csak nem is súrolja az ízléstelenség határát.

Alulról természetesen :))

Múltkor belefutottam itt-ott különböző felhívásokba: meg lehetett mutatni az adventi koszorúnkat, máshol az újrahasznosítás volt a cél... Addig jutottam, hogy előkotortam néhány évre visszamenőleg az általam készítettek fotóit. Nagyon régóta nem vásárolok csomagoló és díszítőanyagot, újra- és újrahasznosítok...

2011:

 2010:

2009:

2008:

Abszolút kedvenc 2005-ből:

-Huba kreálta maradékokból-

első gyertya

Adventi első gyertyánk nem koszorún,

hanem csak úgy egymagában, a komód tetején árválkodva jelezte az ünnep felé vezető út kezdetét.

Sajnos, az utóbbi években megesett egyszer-kétszer, hogy a várakozás kezdetére nem lett "puccba vágva" (értsd: kitakarítva, feldíszítve) a lakás. Oka kizárólag a munkában keresendő és a második vasárnapra kivétel nélkül bepótolódott minden.

Remélem ez az év sem lesz más pótlás tekintetében, s jövő vasárnapra díszbe öltöztetett lakással öltöztethetjük díszbe a lelkünket.

Mégis más ez az év.

Nehéz hetek vannak mögöttünk, s még nehezebbek előttünk.

Az Apukám nagyon beteg, s ez mindenre rányomja bélyegét.

Szombaton azon törtem a fejem, hogy vasárnap mégiscsak csinálni kellene valami ünnep felé mutató dolgot. Olyat amiben Huba is részt vehet.

Mutatom a végeredményt:

Évek óta készülnek nálunk üvegmatrica dekorációk karácsonyra (is).

Mindig jó móka, sőt ajándékozni is szoktunk:

 Úgy képzeltem el, hogy az idén kicsit patchwork- és ólomüvegszerüre dekorálom a körablakot...

Fogtam egy WC-papír gurigát, levágtam, behajtottam és rajzoltam.

(Kora reggel lévén a kávé teljesen jogosan került a hozzávalók közzé. Csak úgy mondom...)

A maradék üvegmatrica festékeket és kontúrt használtam, ezért lett fémes helyett fekete a körvonal.

Nagyjából leskicceltem hová szeretnék eljutni, így 72 db íves "fecnit" készítettem.

Az ablakot rajzszöghöz erősített cérnával 6 kb. egyforma szögre osztottam, s ezek mentén ragasztottam fel a matricákat.

Két dologban mellényúltam:

- azt gondoltam, hogy a Fiam nagy kedvvel fog segíteni a festésben, de csak néhányra volt türelme; az előző évek gömbös-fenyőfás motívumaihoz képest ez rém uncsi dolognak tűnt.

- az is gondoltam, hogy ennyi darab majd szépen beteríti az egész üvegfelületet, ezáltal adva egyfajta ólomüveg hangulatot... saccperköböre nem lehet területszámítást alapozni.

Így "csak" egy csillagot sikerült összehozni, ám reggel-este hangulatos, és szeretjük.

Amíg festegettem, Hubám készített egy ajtódíszt fenyőgallyakból, az Emberem pedig "vitte a hátán" a háztartást:

Koszorús gyertyagyújtás nem volt, mégis jó kis ünnepindítós nap volt ez...

jó kezdést találtam

a karácsonyhoz vezető ösvényre:

Szeretem

a swinget

Bubblét

és a Karácsonyt

külön-külön is

de triplán...

TRIPLÁN :-)

csak kicsivel több mint