ritka, viszont bő lére eresztett

Az e havi vegyes bazáros beszámoló első két foglalatossága is öszefüggésbe hozható Ritával és az Ő foltjaival.

Hétvégén részt vettem életem első foltos táborában, és innentől kezdve tul.képpen hivatalosan is tagja vagyok a Szivárvány csoportanak. Ez kicsit fennköltnek hangzik, ám a felvételi procedúra korántsem volt formális. Szombat délután Vali a szemközti sarokból átkiabálta, hogy: Na, jössz akkor szeptembertől?. Én meg mondtam, hogy jövök. Így "varrtam be" magam :)

Szóval Hortobágyon táskát tanított varrni Rita. Egy japán táskát, amin minden van ami táskán előfordulhat. Szerintem. Nem volt időm előkészülni, így célként se lebegett lelki szemeim előtt, hogy egy új vállravalóval térek haza. Viszont már régen szerettem volna megtanulni papírra varrni.
Kijelenthetem, hogy már tudok:

Aki gondolkodik ilyesmin nyugodtan kezdjen neki, mert sokkal egyszerűbb mint gondolnánk, és tényleg semmi máshoz se fogható pontossággal lehet apróka textileket egymás mellé varrni.

Első vágások egyike:

Nap végén búsúló juhászt imitáva, pedig biz'Isten élveztem:

 Szombat esti csoportkép táskás részlete, ahol egyértelműen látszik, hogy a táska megvarrása nem volt teljesíthetetlen feladat a profiknak, ám én a nap jó részét eltrécseltem... tökéletes volt így:

 És kibicnek is nagyon jó voltam. Elméletben már tök könnyen össze tudom rakni ezt a darabot...

Köszi Rita a napot, az élményt és a fotókat is!



Az anyagos rendrakós projekt (ami már ősszel is porondon volt) sikerében is része van a Ritáék vállalásának. Guinness rekordkiserletükhöz kért anyagok előhalászása a káoszból szinte esélytelen volt, ezért nekiduráltam magam és néhány napig húzva-nyúzva, de rendet tettem az anyagok között.Sajnálom, hogy nem csináltam előtte és közben fotókat, mert akkor lenne igazán látványos a különbség illusztrálása.
Így jöjjön a sose volt - és talán sose lesz - Rend bemutatása:

Csak azt nem értem, hogyan működik fizikailag ez a dolog?! Onnan indultam, hogy őskáosz volt ugyan, de a kanapét helyére lehetett tolni, tehát minden elfért ezen a helyen. Kipakoltam mindent. Három doboznyi papír, tankönyv és újság megy papírgyűjtésbe. Három nagy nejlonszatyornyi  műszálas, kopott és használhatatlannak ítélt angyag is kukában landolt. Helyettük csak ez a polcváz került be, mégis épphogycsak sikerült mindennek helyet találni. Minden anyagsor duplán van, ha keresgélni kezdek, az első stócokat ki kell  szedni...
Szóval alig-rend van nálam :)

Ha már dolgoztunk pihenjünk is alapon, kirándulás következik.
Az iskolai vakációt és a bizonyítványt megünneplendő Tiszafüredre mentünk a Robin KalandSzigetre. Alternatíva volt még a poroszlói Ökocentrum is.
Úgy gondoltuk, hogy egy napra sok lenne a két látogatás, és Huba dönthetett. A kalandparkot ígéretesebbnek  (értsd: férfiasabbnak) gondolta.

Kis ízelítő az "épített ösvényből":

Mászófal, tetejéről induló 300 és 400 m-es kötélpályákkal.
Ezekért is fizettem ugyan, de nem koptattam őket:)

Tanösvény a lombkorona szinten:

Kötélpálya sok-sok-sok elemmel és egy elégedett mosollyal:

Amikor a besz..iság párosul a technikátlansággal:

Az előtérben az Emberem, arcán sugárzóan gyermeteg vigyorral, háttérben a Gyerek (apja fia!), horizonton a szuper szabadstrand:

A strandon van aki (na ki?) alszik, van aki tenyérnyi kagylókat mutogat:

és van aki öltöget:

 Útban hazafelé, a Hortobágyon sétára indulva pedig ilyen giccsporos, mégis varázsos naplemente fotózható :)

Jóccakát, remélem felétek elviselhetőbb a forróság mint a zöld sifon környékén! :))