Itt még foltosan, s csak 95%-ban készen, de tegnap kisütött a nap és azt reméltem, hogy színhelyes fotót készíthetek... Az igazság azonban valahol másutt mutatja a tutit.
Próbáljátok a 3 fotó színeit vegyíteni lelki szemeitek előtt...
na,
azok a finom rózsaszínek-pasztellek az igaziak.
A "rizsa":
Múlt héten már olyan "kétkezi-dolog" hiányom volt, hogy komoly kísértést éreztem megstoppolni a fiam dzsekijén esett kis szakadást, vagy megvarrni végre a székpárna elszakadt rögzítőszalagját.
S ez mindenképpen intő jel.
Szerintem (vagyis inkább remélem) nem vagyok egyedül azzal a személyiségvonással, hogy kreatív dolgot varrni nagyon szeretek, de egy nadrágfelaljazást, ne adj' Isten egy leszakadt akasztó visszavarrását, horribile dictu egy asztalterítő körbeszegését úgy tudom kerülni, hogy csuda!
S mindezen dolgok elnemkövetése miatt még csak komoly lelkiismeretfurdalásom sincs.
Így esett, hogy a varrógép dobozában és anyagok tetején jobb sorsukra várakozó ruha- és textilneműket finoman félretéve, nekikezdem Panna takaróját elkészíteni.
Azért ezt, mert azt reméltem, ha a hétvége egyik napját rászánom, készen is leszek vele...
Szombati és vasárnapi egész napos ténykedést követően tartok itt. Nem tudom eldönteni, hogy ez menyire lassú (mert biztos nem gyors) folyamat, de a két nap alatt gyakorlatilag a mosogatáson, a maradék étel felmelegítésén, egy bundáskenyér- és krumplisütésen kívűl semmi "háztartásit" nem csináltam (azt is csak két személyre). Mondjuk nem éppen bébi méret, 90x120 cm.
A lényeg, hogy készíthettem valamit végre, és ezt csak az értheti, aki járt már hasonló cipőben.
Meg tán az a fiúgyermek is sejt valamit az anyja vágyaiból, aki hagyja, hogy egész hétvégén el legyen hanyagolva néhány rózsaszín rongydarab miatt...
Nagyon szeretem a színeit, és sikerült a négyzeteket úgy elhelyezni, hogy nincs két egyforma egymás mellett, a szecesszióra hajazó betűi pedig a szivem csücske :)
10 megjegyzés:
Akár nekünk is készíthetted volna. És szíves örömest el is fogadnánk:)))
Ó, de gyönyörű. Le a kalappal. Az én kislányom is Panna. :)
Nagyon jó lett!:)
Nem vagyok egy rózsaszínes csajszi, de ez nagyon tetszik! Úgy ahogy van... :-)))
A szecessziós betű pedig nagyon telitalálat!
(Mi lett az olajfolttal? Kijött végül?)
(Ui.: És halkan megsúgom, hogy nálunk előfordult már olyan is, hogy kinőtte a megvarrásra váró lukas harisnyát, mert "elfelejtettem" megvarrni... azaz húztam-halasztottam...Micsoda nőszemély az ilyen...)
Természetesen én is csatlakozom a trehány itthon semmit nem megvarrós kategóriához. Általában fél év a várakozási idő.
A takaró viszont csudaklassz! Ezért rózsaszín rajongóvá válnék!
Pannaanyuk köszönöm, érintettségetek okán külön öröm!
Többi Lányok, nemkevésbé köszi!
És azt főleg, hogy megnyugodhatok, nem egyedül vagyok lustaanyu foltozás tekintetében :))
Tetszik. Nagyon jól sikerült.
ó baszki :) most aztán muszáj lesz télleg áthívni benneteket :) sőt addig venni kellene egy kávéfőzőt is, s nem dr5keres pizzát adni hozzá :) amúgy maradhat nyugodtan az olajfolt.. majd rámfogjuk, hogy összekentem még aznap, tőlem kitelik az ilyen ügyesség :) ja, s írhattam volna az előző blogbejegyzésedhez is, de ide fogom inkább: akár egy kicsi kis rózsaszín szivet,virágot is varrhatsz az olajfolt helyére, persze szigorúan kicsi négyzetekből :)
/amúgy, helyesen, a kicsi négyzetek azok kicsi kockák, a nagy négyzetek meg nagy kockák. részemről ez a szőrözés amúgy nem helyes :) /
ez mekkora munka lehetett!!! Nagyon tetszik!
Hát ez meg , nem is találok szavakat. Naggggggyonszép.
Micsoda ügyes vagy.
Megjegyzés küldése