2012. január 19., csütörtök

élni tudni kell

ahol az is nyilvánvalóvá válik, hogy
-élek még
- egy kis társadalomkritikára most is kapható vagyok,
- lehet valamicske igazság az inverz közhelyben, miszerint is vigadva sír a magyar

A rádióban hallottam, hogy Mo. a költségvetési lyukakat igyekszik betömködni.
Csak zárójelben és roppant halkan: ha csak ennyi lenne...
(Ide most képzeljetek egy elegáns kézlegyintést.)

Nem asszociálok minden fülembe jutó információ hallatán, de most beletrafáltam a KÉPzettársításba és szereztem magamnak néhány vidám percet ennek a siralmas hírnek a hallatán.

Aki eleget élt már (értsd: hosszabb-rövidebb ideig a szocializmus nevű csodában), az biztosan ismeri Nepp József rajzfilmjét, a Megalkuvó macskákat Hoficicával és Koóskandúrral.
Ez ugrott be:
"...minden lukba dugó legyen, ez a végső cél..."

Végignéztem, s még ilyen pompás sorokra leltem:
"...okosabban kéne félni, annyit mondhatok..."
meg
"...tudom, hogy nem rajonghat értrem minden egér, viszont én azért vagyok, hogy te ne is legyél..."
vagy
"...nehéz a nehézséggel szembenézni..."
és
"...üresen áll az asztalon a jó tejesfazék...".

Remélem kis szürke barátaim már Ti is mosolyogtok, vagy mosolyogva szentségeltek :)

4 megjegyzés:

csaknoris írta...

Hmmm...:))

Varga Györgyi írta...

Bár csak ritkán kommentelek, most nem bírom megállni. Egyszuszra végigolvastam az egész oldalt és a napom máris sokkal jobb. Kellenek néha (?) az alig gondolatok. És nem csak a túléléshez...

erzsó írta...

túléléshez mindenképp :))

ancsapancsa írta...

:-) ez jó!