Zöld Sifon News - az álmodozásról, a díjakról és a zenéről, mely lángra lobbantja a kedélyt

Elméláztam az elmúlt napokban olykor arról, hogy ezt vagy azt milyen szivesen megosztanám itt is...
Tűnődtem, hogy verőfényes szép napokon nyaralni mily jó volna...

Sokat agyaltam azon is, hogyan hozakodjak elő a blogdíj témával...
Szóval Micimackó módjára viselkedtem, törtem a fejem rendesen :)
Pedig már V.Mihály is tudta, s meg is írta:
az álmodozás bizony kancsalul s festett egekbe bámul.
Az Emberem -aki igen praktikus gondolkodással bír- sokkal egyszerűbben és lényegretörőbben fogalmaz:
a "kéne" meg a "vóna" rosszabb mint a "nincs".
És ezért most tánc
helyett
pótolok amit tudok:

A helyszín Túristvándi, az időpont múlt hét, az időjárás olyan amilyenre Ti is emlékeztek...
konkrétan kora őszi.
Ám minden csak viszonyítás kérdése: Erdélyhez képest ez maga csoda.
Igaz, ha arról beszélek majd hogyan telt az idei nyár, a nyaralni igét következetesen kerülni fogom.
A kirándulás, pihenés, utazás amik szóba jöhetnek :)

Ha ilyen szürke az idő:

marad a halászat: 

 és a kenyérsütés:

 Ha épp nem esik feltétlenül kenuzni kell!
Évek óta csodálom a Túron a különleges szitakötőket.
Ha leszállnak és összezárják a szárnyaikat, akkor olyan kis "semmi extrák", de ha felröppennek az maga a csoda: szíjátszó pávakék kis foltokká aklakulnak!
Messze nem tökéletes a kép, de képtelen vagyok jobbat készíteni... villámgyorsak a kis nyavalyásak:

S mielőtt teljesen "utazós" bloggá avanzsálnék, előhozakodom a varrás témakörével.
Mutatni nem tudok mit, de ígérem nemsokára "villantok"...
Kézzel varrtam a múlt héten, a befejezés azonban várat magára.
Pontosabban a varrógépre vár.
Megint.
De erről máskor...

Györgyitől még június elején kaptam ezt a díjat.

Ádámnál és Évánál kell kezdenem, bocs.
Amikor a bejegyzésében arról írt, hogy kiknek továbbítja ezt az elismerést, azt is olvastam:
"Erzsónak aki mindig felvidítja a napomat az írásaival és a különleges alkotásaival".
Nagyon szépen írt arról a 10 dologról amit Ő szeret, mély gondolatok voltak, ott le is ragadtam.
Néhány nap múlva derült ki számomra, hogy én volnék Erzsó. Nagybetűvel.
Annyira kisbetűs vagyok évek óta, hogy meg sem fordult a fejemben, én is lehetek Erzsó :)
Így kezdődött.

Ez a második díj amivel Valaki megtisztel.
A legjobbnak a megtiszteltetés jelzőt találtam, ebben benne van az öröm a hála és -ne vessetek meg- a büszkeség is amit érzek.
A köszönet kifejezése és a díjjal való sáfárkodás már első alkalommal is komoly feladatot jelentett.
Most is elő-előtolakodott a tudatalattimból, hogy megoldást kell találnom ennek a kedves elismerésnek a méltó megemlítésére és megköszönésére.
Nem csak azért teltek el hetek azóta mert utaztunk és a fennmaradó időben próbáltam behozni a lemaradásaimat, hanem azért is, mert nem találtam a megoldást.
Most sincs.
Úgyhogy írom amit most gondolok:
Györgyi, MEGTISZTELTÉL, köszönöm.

A díjjal jár a feladat, hogy 10 dolgot írjunk amit szeretünk.
Múlt héten támadt az a "remek" ötletem, hogy zenéket hozok.
Amiket szeretek.
A dologból mit látható nem lett semmi, pontosabban feldobtam egy zeneszámot azt is csak azért, hogy Aki telepatikus képességekkel van megáldva megérthesse: élek és álmodozom időnként :))
Ami elsőre jó ötletnek tűnt, kis idő elteltével mázsás teherré vált:
szembesülnöm kellett megint magammal.
Pedig biz'Isten kerülöm az lássuk-őszintén-magunkat pillanatokat...
Szóval, gondoltam összeválogatok 10 számot amiket ezért, vagy azért nagyon szeretek.
Nemhogy 10-re nem tudtam szükíteni a listát, szerintem 100-ra se sikerült volna.
Ekkor villant be:
az, hogy annyiféle dolgot be tudok fogadni (és már nem csak a zenéről beszélek) nem is biztos, hogy jó dolog.
Ha hízelegni akarok magamnak akkor azt mondom:
milyen jó hogy, sok dolog érdekel, milyen sokszínű, érdekes nő vagyok.
Ha sanyargatni akarom a lelkemet, akkor:
annyira sokfelé darabolom magam, hogy attól már "semmilyen" nem vagyok.
Érezhető, hogy milyen ez a dilemma?
És igen, ikrek vagyunk :)
Úgyhogy a 10-es zenei listáról letettem, itt volt helyette ez a kis önvallomás, plusz egy dal a titkos kertemből:

A továbbadás még nehezebb dió.

Tudom, hogy sokan nem szeretik; ha szeretik nincs rá idejük, vagy a sokadik díj után nincs is mit írni.

Ezért érezze magáénak Mindenki akikhez rendszeresen járok nézelődni, olvasni, "beirogatni"

A(ltair)-tól Z(azalea)-ig.

U.i. vagy kis rövid színes a híradás végére:

múlt hét előtt Campus fesztivál volt Debrecenben.

Kedves Barátom jóvoltából egy estére fesztiválozóvá váltam és

csúnyán eláztam :))