2011. július 14., csütörtök

erdélyi vegyes bazáros

a teljesség lehetetlenségével,
inkább csak számomra különleges pillanatok megvillantásával,
avagy
rengeteg kép remélhetőleg nem túl sok rizsával.

Kolozsváron a Szent Mihály templomban kezdődött az élmény a következő mondattal:
"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással..."
A mise kezdetekor érkeztem, s bár csak egy félművelt negyedhívő vagyok az érzés ami akkor végigsuhant rajtam sokáig fog "mozgatni".

Foglalt szállásunk csak első két éjszakára, Torockóra volt és ez minden szempontból jó döntésnek bizonyult.
Igyekszem nem útleirássá válni, minden helyről rengeteg infomáció és fotó található a neten, ha érdekel Valakit valamilyen konkrét infó keressen bátran :-)

Legnagyobb és egyetlen fizikai vállalásunk a Székelykő meghódítása volt.
Itt még épp elhagyva a falu házait délelőtt 10 körül azzal a biztos tudattal, hogy egy nem nehéz 4-5 órás túra vár ránk:

Kicsit feljebb, első hűsölés és pihenő egy vackorfa alatt:

Tériszonyos anyu vidám Fiával valahol fölfelé a vízmosásban:

Amikor először gondoltam, hogy rosszabb és meredekebb nem lehet: 


A gerincet elérve olyan a látvány, hogy azt érzed ellátsz a világ végéig:


Aztán még feljebb indulsz, hogy elérd a csúcsot:

Ahol nem tudni miért, de leszúrva szárad egy májusfa(?).
Kissé szürreális... meg egyébként is: ki volt az a nagyerejü-okoseszű aki ezt ide felcühölte?! 

Gerincen végig sétagalopp minimálban:



Vagy gazdagon:

Közel a "vég", de itt még csak a meleget érezzük elviselhetetlennek:

Itt a nyugati(!) lejtőn, fájó lábujjakkal én gyakorlatilag mindent...
Hubám minden elképzelésünket felülmúlva fantaszikusan teljesít, az Emberem meg engem ment a nadrágféken való lejutástól.

Nem adja igazán vissza a fotó, hogy mennyire a "semmibe" kellett ereszkednünk...

Végre újra vackor!
(sóhaj)
És innen is üzenem Beer Gryllsnek, hogy bekaphatja!
(de komolyan)


Szomszéd faluhoz ereszkedünk és igen sok van még hátra:



Két falu között még kellemes 2,5 km-es séta:




Állapotom 7 óra terep és zuhanyzás után.
Ez mára annyiban változott csak, hogy a felső bőrrétegek lefeslettek rólam, de a szerkóm nyoma még egy ideig kisérteni fog...

Itt laktunk, néhány házzal arréb kosztoltunk:


Ez már a Sóvidéken, Szovátán készült.
Véletlenül akadt ránk (és nem fordítva) a szállásadónk.
A házuk mögül egy domboldalra felsétálva ezt a kis "szabad" Rigó-tavat érintve az erdőből lehetett megközelíteni a Medve-tót, ami nekünk thermálvízhez szokott alföldieknek elég kiábrándító volt.
Viszont ez a kis tavacska!
Nem lehet benne elsüllyedni... kvázi én is úszkáltam benne :))



Igyekeztem nagyon-nagyon szelektálni kapu-ügyileg.
De van amit feltétlenül mutatni kell...
Úgyhogy
innentől kezdve egyre-mársra előbukkannak:





Aztán egy nap végképp eltűnt a Nap.
Gyönyörűek a felhők is.
Csak borzasztó nedvesek.
Meg hidegek.


Érdekes, puliszkát nem ettünk sehol, de sokféle finomságot igen.
Tárkonyos ragulevest is csak egyszer.
Finom volt és gusztusos.
A családom szerint az enyém finomabb.
Szerintem is.


Kötelező sóbánya:

Ajándék szivárvány:

Szovátán az ominúzus dombon és sós tavak kürül készült fotók:












Székelykapuk megint:








 Újabb kihagyhatatlan célok:
Gyilkos-tó - semmi extra
Békás-szoros - extrafantasztikus






Az Emberemet idézem: milyen már Erdélyben gyrost enni ?!
Hát ilyen:
(És az milyen már: állandóan micsset enni?)





Csíkban:


Elértük a kritikus pontot: a hőmérséklet 10 fok alá süllyedt, az erdélyi emberek is szükségét érezték, hogy begyújtsanak.
A zetelakai víztározó környéke szerintem leginkább valamilyen misztikus-ködös északi országot idéz:

Esőűző sámános csujogató modern pöttyös denevérjelmezben prezentálva:

 Ami nemhogy az égieket, a kiscsaládomat se hatotta meg különösebben:

Székelytanya nevű hely olcsó és fantasztikus étellel:
 Senkit ne tévesszen meg, hogy egy pizza-lapot kap.
Az eredetileg kávézónak és pizzériának titulát helyen vagy rájöttek, hogy a vendég helyi ételt szeretne enni, vagy valakitől hallhatták az Emberem egyik kedvenc "székely" mondását...
hogy tudniillik:
a sör nem alkohol,
a pizza nem ebéd,
az asszony nem ember,
a medve meg nem játék.
/ Huba nagyon szeretett vona a hegyeken medvét látni, de saaaaajnos ez az élmény elmaradt :) /


 Ha már székely, akkor kapu:




Utolsó este (8 fok) még ezt a förmedvényt is hajlandó voltam magamra tekerni, hogy ne fagyjak oda a teraszra mert volt aki a jó kis gyapjútakarót már megkaparintotta:


Hazafelé egyre világosodott:



Bánffyhunyad megkerülhetetlen csodáinak egyike:

Ha már témánál vagyunk: sajnos bóvli és bóvli mindenhol!
Itt éppen a szürke szamár és én, hál' Istennek nem ködben :)

Erdély vége tábla: Királyhágó

Egyik kedvenc kapumon a konklúzió:


11 megjegyzés:

Krizantám írta...

Milyen jó, hogy bekukkantottam Hozzád a napom zárásaként...

Csodálatos vidék!!!
Továbbra is vágyakozom Erdélybe, de most már sokkal közelibbnek érzem!
Tudtam, hogy szép, de hogy ennyire...
Köszönöm az élményt, Erzsó!

ZsuzS írta...

Csodás képeket készítettél, igazán szép helyeken jártatok! Köszönöm a beszámolót!

Álomjáró-Bozsomati írta...

Azta.... Köszönjük a képes beszámolót! Még így képeken is lenyűgöz! Pedig én voltam már...

gyuro írta...

tetszik. mondjuk ha a hortobágyi 38 fokban futott majd 2,5 órám alatt tudom, hogy milyen friss,hűs időtök volt a végére, sokkal rosszabbul érezem volna magam.amúgy érdekes, hogy a hegyen lévő májusfát furcsának találod, a szívvel körberajzolt fát pedig meg sem említed.. :)

erzsó írta...

Csajok!
Azt kár lenne tagadni, hogy láttunk kimondottan csúf dolgokat is... ám mi a szépséget kerestük, és egymás örömét! Sikerrel :))

Gyuri!
A szívvel körbe kellett, hogy rajzoljam a lombot, mert én azt láttam meg először... viszont: ha megkeresd a másik "természetes" szivecskét is meghívást kapsz miccs sütögetésre :))

m írta...

Gyönyörű! De meg kell említenem , h te is fantasztikus vagy talpig ocelotban, vagy leopárdban vagy miben. Még nem v Erdélyben, de a képeid megelevenítik, és tetszik nagyon amit hoztál! Köszi, köszi!!!!

Turák Kinga írta...

Torockón sztem mi is ott voltunk elszállásolva úgy 6-7 éve. :) És Zetelakára pedig rendszeresen járunk! Jó volt látni Nálad ismerős helyeket!!! :) És örülök, h Fűszeres Eszternél belinkelted "magad" :)

mágika írta...

Nagyon szuper kis beszámoló volt. El is kezdtem bánni, hogy nem mentem el a munkahelyi utazásra, pedig eddig tök jól elvoltam bánkódás nélkül :)

En - Hababann írta...

Nagyon jó kis túra! Sajnálom, hogy Bánffyhunyadról mindössze a remek "cigányputrikat" sikerült megörökíteni : :S

csakileonora írta...

Szerintem néha kellenek a végletek.
Aztán meg annyi szépség között, mintha oda pottyantották volna azokat a -ne is próbáljuk megfogalmazni milyen- házakat.

erzsó írta...

Merci, Te hízelegsz!
és milyen jól esik... :))

Kinga! Köszönöm, és én is örülök hogy linkeltem :)

Csajok!
Örülök, hogy tetszett, és köszi! :))