2011. június 8., szerda

naplózás másfeledszer,

mert ez tul.képpen a tegnapi, első nekifutáshoz tartozik:




Amikor a Fiam iskolás lett akkor csináltunk neki új szobát, s varrtam ezeket a textileket.
Mivel varrni se tanultam soha, és akkor a patchworkról is csak annyit tudtam mint bármelyik másik ember akit érdekel a művészet és a népművészet, mentem a saját gondolataim után.
Azért is mutatom ezeket a részletfotókat, mert majdem  minden rajta van amit ma már tudatosan használok a varrásban: 
  • applikáció - itt még kétoldalas ragasztó nélkül
  • kézi tűzés - ez ma sem szebb
  • gépi tűzés - már egy komolyabb gépem van, de "ő" külön (rém)történet
  • bélelés és hátlapozás - ebben határozottan okosabb vagyok: már pár centivel nagyobbra szabom mint a fedlapot :-)
  • azt hiszem trapuntonak nevezik azt a technikát amikor domborúra tömnek bizonyos részeket a tűzésben - a sok használatban  az én 3D-m mát épphogy csak látszik(?), de azt elmesélem hogy csináltam akkor, mert szerintem soha többet...
Adott a nő -mármint én- aki azt szeretné, hogy a gyerek falvédőjén a bokrok kilépjenek a 3. dimenzióba is.
Viszont nem olvas, nem kérdez, nincs is kit...
Ezért a közbélés anyagából kiszabja a pontos "ágrendszert" bokronkét kétszer.
Pontosan aláférceli az ágak alá, majd az egész kerek bokor alá is fércel egy kört.
Az így kapott bucit ráférceli  -szigoruan a padlón kisimítva- a fedlapra, majd a bokor körvonala mentén egyenes öltéssel egybedolgozza.
A félkész fedlapot -újra a padlón- összeférceli a béléssel és a hátlappal, közben szentségelve, mert a pontos méretű hátlap mindig "elmászik" valamerre.
A fák és bokrok körvonalai mentén cikk-cakk öltéssel  -csak az van- összevarraja a 3 réteget.
Egyenesben van, már csak körbe kell szegni és bújtatót varrni rá.
Ja nem, ezután kezdi csak tűzni.
Ez azonban már a boldogság maga, mégha lassú boldogság is... :-)

8 megjegyzés:

Julcsi írta...

A magyar foltvarrás bölcsőjében nem volt kit megkérdezned??:)

Egyébként meg a végeredmény a lényeg, ami a te esetedben nagyon jó lett:)

erzsó írta...

köszi!
innen is lászik, hogy nem vagyok mindig egy észlény :))

Babi néni írta...

Én megértelek, magam is mindig a saját fejem után megyek. :o) És ha így is szép lesz, akkor meg igazolva is érzem magam. :o)

És a tied nagyon szép lett, szerintem sokkal jobb, mint a trapuntók vagy mik.

Ledorka írta...

Állati jó, és kész. :)))))

Krizantám írta...

Ó, Erzsó! Látom Te is végigjártad a magad technika-kitalálósdis útját... :-))) (No, hát én is!)
Minden jól látszik rajta...A domborulatok, az öltések és főleg te magad...Nagyon klassz lett!
A fiad büszke lehet Rád!

erzsó írta...

Köszönöm csajok,
megnyugtató tudni, hogy nem csak én vagyok ilyen "magamfejeután" :))

gyuro írta...

hát, nem azért, de minek erőlködni azon, hogy a bokrok kilépjenek a 3.dimenzióba? mikor már ott vannak? :) mert ha rá van már varrva a laposnak hitt fa a laposnak hitt alapra, már az kiemelkedik a síkból, szóval már az így háromdé :) legalábbis nekünk mindig azt tanította a matematika tanárunk, hogy ha egy ceruzavonalat húzol a papíron, már az 3 dimenzióban van, szóval ne pazarold többet az időd ilyen 3D-re, mert már amúgy is ott van ,meg lejárt felette az idő, hisz a 4D a sláger :) remélem értitek a az idő és a 4D hogyan jön össze :)

erzsó írta...

Ó, mostmár értem Neked miért 4D kell!