a mi hazaink I. - mostmár nálam is - köszi csajok!

Szabolcs-szatmári lány lévén "hazai" ajánlót írok, az ország keleti részébe, az Erdőhátra invitállak Titeket.

Sok fotót mutatok különböző évekből datálva, ugyanis nálunk nem nyár a nyár, ha legalább egy hétvégét nem töltünk el itt!

Bázisunk mindig Túristvándi, ott is Karmacsiék Erdőszéli Vendégháza a Túr és a Vizimalom mellett.

Ani és Zoli csodás vendéglátók, nem mindennapi emberek; ha errefelé jártok és nem is itt szálltok meg, akkor is nézzetek be hozzájuk legalább egy lekvárkóstolás erejéig!

A falu "fő vonzereje" a szépen felújított vizimalom. A neten rengeteg fotót láthattok róla ezért én csak "részleteiben" idézem:

Vizivilág ez a javából, a falut a Túr több mint kilencvenszer(!) kanyarogja körbe.

A vízhez ilyen formán kapcsolódik az első dolog amit Bárkinek, de tényleg Bárkinek tiszta szívből merek ajánlani én, aki imádom nézni a vizet, de félek tőle mint ördög a tömjénfüsttől... vagy még inkább szenteltvíztől, hogy a víznél maradjunk :-)

Bűn lenne kihagyni a kenuzást ezen a vadregényes csodavizen.

Konditól és időtől függően néhány órától néhány vadkempingezős napig is terjedhet a Túr-túra ideje.

Nem egyszer jártunk úgy, hogy órák óta "csorogtunk" vagy eveztünk folyással szemben amikor emberi hangokat hallva, úgy gondoltuk, hogy Kölcsében és Nagyarban vagyunk...  valójában kb. 3 utcányit "haladtunk".

Impressziók következnek:

A víz a legtöbb helyen max. 1 méter mély és igen lassú a folyása, mivel Sonkádnál "meg van buherálva": a víz nagy része egy mesterséges mederben folytatja útját a Tiszáig. Szóval "ott, hol a kis Túr siet beléje" már régen nem Nagyarban van, hanem Tiszakóród és Szatmárcseke között egy duzzasztógáton keresztül folyik a nagy folyóba.

A bukógát az Emberem és a Fiam számára, akik mindketten kétéltüek, a világ talán legcsodálatosabb helye!

Van hogy ilyen:

De ilyenkor szeretjük igazán:

Hogy mi a legjobb? Ugrálni a stégekről, fákra kötözött kötelekről, pihizni a diófák alatt, bemászni a vízesés alá, úszkálni a Túrban, vizibiciklizni, lángost enni, nézni a Tiszát...

Ne tévesszen meg Senkit, hogy alig lát embert a képeken, direkt olyanokat válogattam, amin inkább a természet a főszereplő.

A gát Aniéktól kb. egy óra kényelmes kerékpározással elérhető egy olyan úton keresztül, ami meg az én szivemcsücske. Egy védett hagyásfás legelőn keresztül vezet az út. Ennél szebb ligetes területet még nem láttam.

2006-ban egy óriási viharban sajnos a famatuzsálemek jó része elpusztult.

Az összes környékbeli települést érdemes megnézni, ám zárni egy naggyon fontos információval zárok: Kölcsében ki ne hagyjátok a fagyizót, mert ott olyandeolyan finomat ehettek amit csak nagyon ritkán. A falu központjában a harangláb mellett áll egy csodakert közepén. Ja, és 5 dkg egy gömb fagyi... emlékszik még Valaki az ilyen méretű gombócokra?