Nem tudom ki hogyan áll a bloggerrel, én konkrétan hadilábon, puskaporos hangulatban.
Amióta magába omlott, azóta nálam csak nyögve-nyelve, vagy sehogy se működik...
Tegnap délelőttől ma reggelig be se engedett magamhoz, sőt más blogok kommentjeit sem mutatta meg.
Most úgy lehetek itt, hogy az egyik okos barátom javaslatára hagytam a búsba explorert, a firefox-szal próbálkoztam, s lőn...
S rögtön "meg lettem érintve" Merci és az ő diófája által.
A diófa számomra is az időtlenség, az állhatatosság, a szépség és az otthon megtestesülése.
Végtelenül nemes.
Úgy, hogy Senki ne érezze miatta kisebbnek vagy "nemtelennek" magát, sőt
mellette - a nagyszerűségét csodálva,
alatta - a nyári forróságban hűsölve,
rajta - az ágai közé épített tákolmányban lovagot vagy hercegnőt játszva,
vagy benne - ringatva vagy ravatalozva,
egy pillanatra átsuhanhasson a gondolatinkon az élet körforgásának gyönyörűsége, a természettől való elválaszthatatlanságunk biztos tudata.
Hogy ne legyek ilyen pátoszos, azt még tudatom Mindenkivel, különös tekintettel Mercire: a bukógát melletti nagy ligetes terület és az odavezető töltés teteje diófákkal van teleültetve!
3 megjegyzés:
De drága vagy:)))
Meg kell néznünk!
Nekem se kert a kert diófa nélkül.:)Hála istennek eddig mindenhol volt,ahol laktam.:)
Csodás alatta ülni nyáron.Nincs is annál jobb....♥
Most írják, hogy az ikrek jegyű emberek - állítólag - különösen vonzódnak a diófához... én ikrek vagyunk :-)
Megjegyzés küldése