életem első blogdíjára gondolok...
Kankalin az adományozóm.
Sokat agyaltam (majd egy hetet), hogyan tudjam jól megköszönni...
Tehát:
Kedves Kankalin, kedves Valaki, aki kitaláltad ezt a díjat!
Ezúton szeretném megköszönnni, hogy eddigi rövid blog-életpályámat ilyen rangos díjjal jutalmaztátok!
Virtuális élet-beli alakításom nem jöhetett volna lérte
a rendezőm: Mr. Jóisten,
producerem: azuramTibi,
kollégáim (nem is vagyok nagyképű): a tehetségesnél tehetségesebb bloggerinák
hathatós segítsége nélkül.
Azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire passzol hozzám ez a díj az maga logó:
a fantasztikus séf által felmutatott csokornyakkendős vagy méginkább bajszos büszke halacska.
Köszönöm mégegyszer, harcsa erzsó voltam :-)
(Itt már próbálnának leterelgetni a vörös szőnyeggel borított pulpitusról, de egy díjazott nem hagyja magát...)
És köszönöm Huba, köszönöm Anya, köszönöm Apa, köszönöm kedves...
(És kitépték a kezemből a cetlit!)
És a következő 10-es díjazott:
10 x is szeretném megköszönni Julcsinak a kezdetek során nyújtott rendszeres támogatást!
(Ekkor húznának ki a bal fenéken, itt a vége, fuss el véle...)
4 megjegyzés:
Nahát, ez nem ér így korán reggel! Megríkatni az embert:)
Köszönöm!
Jaj-jaj, valamit rosszul csináltam!
Nem könnyeket, hanem mosolyt akartam :-)
Nagyon tetszik, amit írtál! És nagyon boldog vagyok, hogy örömet okoztam a díjjal, épp ez volt a szándékom, hogy a tehetséges kezdőknek biztatást adjak!!!
Tudom, milyen nehéz a kezdetekben és mennyire jól esik egy-két jó szó, hisz én is nemrég csöppentem ebbe bele!
Nagyon szépek és ötletesek a munkáid, csak így tovább!:-)))
köszi Kankalin!
Megjegyzés küldése