Mádról jelentjük

avagy

bébi, nem vagy elveszve

úgy és akkor történnek dolgok nálunk otthon, hogy mindig csak itthon jut eszembe: már megint nem "dokumentáltam"... ezért csak összevissza fotóim vannak, azokból mutatok néhányat, hogy nagy vonalakban képben legyetek. 

szerződéskötés után így festett a ház:

(higgyétek el, a kert jelenlegi állapotát nem akarjátok látni... egy szeméttelepre hajaz leginkább. csodálom is, hogy senki nem tette még szóvá a faluban.)

a marketplace lett a fő lakberendezési forrásom és függőségem tárgya... csuda dolgok estek meg, erről majd máskor:

a konyha egy részlete kulcsátadás után:

és amikor már javában dolgoztunk rajta:

azt nem merném állítani, hogy profi meszelőmunkássá nőttük ki magunkat, de a falak nagy része fehérben pompázik azóta. 

hogy is mondjam... rusztikus maradt a végeredmény, de a mész elfedi az előző rétegeket, fenn is maradt, nekem ráadásul tetszik is ez autentikusság, szóval a festés a legnagyobb rendben halad.

és egyébként is halad a maga ütemében minden, a múlt héten mégis eljutottam az első magamba roskadásig. 

legyen elég annyi, hogy már hideg volt, és még nem volt fűtésem, nem működött a konyha, elfogyott a lóvém. épp vizem se volt, mert eltört a vízcső a földben... valamint szintén vizes problémánk adódott egy kivitelezésen. 

meg esett is.
na ekkor éreztem először, hogy sok lesz nekem ez a meló.
bár estére a dolgok nagy része megoldódott, a csüggedés velem maradt.

tapasztalataim problémamegoldás és/vagy léleksimítás témában
 1. szint:
barátném távsegítséggel elirányított a hűtőben lévő pálinkáig.
jól esett a panyolai. tuti módszer. de nem ebben az esetben.
2. és 3. szint:
képtelen voltam elaludni, így éjjel tízkor nekiálltam megtakarítani a régi karosládámat. 
nem, végül nem a fizikai munka világbékét hozó hatása miatt oldódott ki a feszkó.
még 20 sem voltam, amikor apámmal felújítottuk azokat a bútordarabokat, amik most 3 év szuterénben való várakozás után velem jöttek Mádra. 

én már akkor is parasztházra vágytam, és bár nem értette miért, apa teljes szívvel újította a bútorokat amiket anya szerzett nekem a faluban. a láda épp egy tyúkólban szolgált előtte.

az életünkön, a folytonosságon, az ide vezető úton gondolkodtam épp, amikor Mr. Bublé beleénekelte az éjszakába a helyzetem summázását:
"I said baby you're not lost."

és tényleg!

(erről van itt szó kérem szépen 😊 )

Mádi News

avagy
semmi se' véletlen a nap alatt

Felemelő érzés leírni: vettem házat Mádon.

Lett egy imádnivaló, leharcolt parasztházunk Tokaj-Hegyalján, az Úrágya, a Kis-hegyek és a Percze ölelésében. 

Mesélem, mutatom majd hogy milyen, hogy mi történik, mikor, honnan, hogyan, hová jutunk, de ez most nem lényeg, mert vettem oda valamit, aminek az üzenete felér egy kinyilatkoztatással.
Vettem egy ajtókopogtatót.

Honnan kezdjem? 

Hónapok óta a Marketplace-szel töltöm a szabadidőmet, de eddig meg se fordult a fejemben ez a tárgy.

Annak ellenére sem, hogy rengeteget fotóztam ilyeneket utazásaimon.

 Tegnap reggel kávézás közben ugrott elém egy régi, oroszlános darab: bár szép, helyben is van, sőt még olcsó is, mégsem a megfelelő - ez kattogott a fejemben. 

Találkoztál az érzéssel, amikor valamiről azon nyomban, teljes bizonyossággal tudtad, hogy dolgod van vele, hogy valami miatt nem tudsz elmenni mellette?

Így voltam; szóval körbenéztem az internetben és találtam is hét, a kritériumoknak megfelelő darabot, de csak visszatértem mindig az egyikhez, pedig zavart amivel felcímkézték. A hirdető faun fejjel díszített kopogtatóként árulta. Ők a görög szatírok latin megfelelői, és a kifejezés a mai szóhasználatban igencsak negatív jelentéstartalommal bír. Művészettörténeti ismereteim jócskán megkoptak, ezért utánanéztem, hogy is van pontosan ezekkel az ember-állat kombójú lényekkel, tudok-e azonosulni azzal amit a mitológiában képviselnek. A fák, hegyek, pásztorok (fél)istenei; az érzékiség, a csúfolódás vidám erdei népeként ábrázolják őket, kecske alsótesttel, szarvakkal, hegyes fülekkel... húdejóóó, az én alakom fején nincs semmi faun-szerű, tehát nem az!

Úgy voltam vele, hogy majd kiderül ki is ő valójában, a lényeg, hogy nem a fent említett nyikhaj, hát gyorsan lecsaptam az online piactéren Emberünket, nehogy elsodródjon a virtuális világ bugyraiban.

Időközben meginterjúvoltam Hubát, hogy vajon mit szól? Pont ezt választotta a felkínált darabokból. :)

Nem hagyott nyugodni, este tovább bújtam a netet, és egyszer csak ott volt, teljes új pompájában egy válogatás oldalon, így:

A mienk azonban egy használatban megidősödött, tisztesen patinás

 Zöld Ember 

lesz, merthogy a kopogtató őt ábrázolja a gyártó szerint.

Utánaolvastam ki is Ő, és hát azt kell mondjam, boldoggá tett amit találtam.

A Green Man a kelta kultúrához kapcsolódik szorosan, de elképesztő sok helyen és formában megtalálható konkrét vagy elvont ábrázolása  a történelem során.

Elsősorban az újjászületés szimbóluma,

egy legendás lény, mely a születés, az élet és a halál körének megjelenítője.

Az  ember lelkének transzcendens mivoltát, a bennünk rejlő istenit is jelképezi.

Kifejezi a természet és az ember közötti függőséget.

Leggyakrabban egy olyan arcként ábrázolják, amely levelekből, ágakból, szőlőből, növényekből épül fel, vagy teljesen körbeveszi azt.

Olyan öreg, mint maga az idő, és olyan fiatal mint a ma született csecsemő. Titokzatos, mégis mindenhol jelen van, összekapcsol a pogány múlttal, a középkor templomépítőivel és a jelen tudományával. 

Szemtanúja múltnak, jelennek, jövőnek.

Mostantól pedig a mi otthonunk felvigyázója és vendégvárója.