utolsó pillanatos apró fecnis

 

holnap kell "leadni", most fejeztem be

 

 

pedig félkészen pakolgattam mindkettőt egy ideje

 

azt is mondhatnám,

hogy madárlátta UFO-kból készült a közös rám eső része

:-)

kép szöveg nélkül

 

 

 

"Ki minek gondol, az vagyok annak..."

 

 

 

a drezdai meló

újra aktuális

 



akácvirágzáskor

Apámról

 

 

 

Néhány napja az Emberem egy öl akácgallyal jött haza. Ahogy terült szét az illat a lakásban, úgy borított el engem a kétségbeesés, egyre jobban marta a torkomat a fájdalom.

Otthon szinte harapni lehetett az édes levegőt langyos májusi estéken.

Apa március elején elment.
Már menni akart.
Elengedtük.

Viszem a mindennapokat, jól vagyok.
Többnyire.

Olyankor is jól, amikor barátném elvezet Pestig meg vissza, csakhogy végre varrjak útközben megint, s hazafelé lehúzza az ablakot és a lelkemet betöti az akácillat.





...

mielőtt. Még nem tudni, mi előtt.
Csak a várakozás, mint egy fontos
sajtókonferencián,
újságírók és tanítványok ajaklesése,
hogy vajjon mi előtt ez a mielőtt

...

...

az én emlékezetemre.
(Egyébként nem kell
sem sírkő, sem pantheon.
Ki rám gondol, attól
elég egy kavics
láthatatlan síromon.)

 

Görgey Gábor: Egy vacsora anatómiája

legyen az új év mottója

Márti dala

 

 

a múlt év margója meg egy kevés kétkezi:

 

 

ékszer még biztosan lesz, talán filcbigyó is :)